Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

És lõn, a mikor megvénhedett vala Izsák, és szemei annyira Meghomályosodtak vala, hogy nem Látott, Szólítá a nagyobbik Fiát Ézsaút, és monda néki: Fiam; és ez monda néki: Imhol vagyok.

És monda: Ímé megvénhedtem; nem tudom Halálom Napját.

Most Tehát vedd fel kérlek a te fegyvereidet, tegzedet és Kézívedet, és menj ki a mezõre, és Vadászsz énnékem vadat.

És Csinálj nékem kedvem szerint Való ételt, és hozd el nékem hogy egyem: hogy Megáldjon téged az én lelkem minekelõtte meghalok.

Rebeka pedig Meghallá, a mit Izsák az õ Fiának Ézsaúnak monda; s a mint elméne Ézsaú a mezõre, hogy vadat Vadászszon és hozzon:

Szóla Rebeka Jákóbnak az õ Fiának Mondván: Ímé Hallám, hogy Atyád Szóla Bátyádnak Ézsaúnak Mondván:

Hozz nékem vadat, és Csinálj nékem kedvem szerint Való ételt, hogy egyem; és Megáldjalak téged az Úr elõtt, minekelõtte meghalok.

Most azért fiam, hallgass az én szavamra, a mit én parancsolok néked.

Menj el, kérlek, a Nyájhoz, és hozz nékem onnan két kecskegödölyét a Javából, hogy Csináljak Azokból a te Atyádnak kedve szerint Való ételt, a mint õ szereti.

Te pedig beviszed Atyádnak, hogy egyék, azért, hogy téged áldjon meg, minekelõtte meghal.

Jákób pedig monda Rebekának az õ Anyjának: Ímé az én Bátyám Ézsaú szõrös ember, én pedig sima vagyok.

Netalán megtapogat engem az én Atyám s olyan leszek elõtte, mint valami Csaló, és akkor átkot és nem áldást hozok magamra.

És monda néki az õ anyja: Reám Szálljon a te átkod fiam, csak hallgass az én szavamra, és menj és hozd el nékem.

Elméne azért, és Elhozá, és vivé az õ Anyjának; és az õ anyja ételt Készíte, a mint szereti vala az õ atyja.

És vevé Rebeka az õ nagyobbik Fiának Ézsaúnak Drága Ruháit, melyek õ Nála otthon Valának, és felöltözteté Jákóbot az õ kisebbik Fiát.

A kecskegödölyék bõrével pedig Beborítá az õ kezeit, és Nyakának Simaságát.

És az ételt a melyet Készített vala, kenyérrel együtt Adá Jákóbnak az õ Fiának kezébe.

És beméne az õ Atyjához és monda: Atyám! és az monda: Imhol vagyok. Ki vagy te fiam?

Monda Jákób az õ Atyjának: Én vagyok Ézsaú a te elsõszülötted, aképen cselekedtem a mint Parancsolád, kelj fel, kérlek, ûlj le és egyél Vadászatomból, hogy Megáldjon engem a te lelked.

És monda Izsák az õ Fiának: Hogy van az, hogy ily hamar Találtál, fiam? És felele: Mert az Úr, a te Istened hozta elõmbe.

És monda Izsák Jákóbnak: Jer közelebb, kérlek, hadd tapogassalak meg fiam: hogy vajjon te vagy-é az én fiam Ézsaú vagy nem?

Oda méne Tehát Jákób Izsákhoz az õ Atyjához, a ki Megtapogatván õt, monda: A Szó Jákób szava, de a kezek Ézsaú kezei.

És nem ismeré meg õt, mivelhogy kezei szõrösek Valának mint Ézsaúnak az õ Bátyjának kezei; Annakokáért Megáldá õt.

És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.

Az pedig monda: Hozd ide, hadd egyem az én fiam Vadászatából, hogy Megáldjon téged az én lelkem; és oda vivé, és evék; bort is vive néki és ivék.

Akkor monda néki Izsák az õ atyja: Jer közelebb fiam, és Csókolj meg engem.

Oda méne azért, és Megcsókolá õt: s megérezvén Ruháinak Szagát, Megáldá õt, és monda: Lám az én fiamnak illatja olyan, mint a mezõnek illatja, a melyet Megáldott az Úr.

Adjon az Isten tenéked az ég Harmatából, és a föld kövérségébõl, és Gabonának és bornak bõségét.

Népek Szolgáljanak néked és nemzetségek hajoljanak meg elõtted; légy úr a te Atyádfiain, és hajoljanak meg elõtted a te Anyádnak fiai. Átkozott, a ki téged átkoz, és a ki téged áld, legyen áldott.

És lõn a mint elvégezé Izsák Jákóbnak Megáldását; és épen csakhogy kiment vala Jákób az õ Atyjának Izsáknak Színe elõl; az õ Bátyja Ézsaú is megjöve Vadászásából.

És Készíte õ is ételt, s vivé az õ atyja elé, és Mondá az õ Atyjának: Keljen fel az én Atyám, és egyék az õ fia Vadászatából, hogy áldjon meg engem a te lelked.

És monda néki az õ atyja Izsák: Kicsoda vagy te? És monda: Én vagyok a te elsõszülött fiad Ézsaú.

Akkor Izsák elrémüle igen nagy rémüléssel, és monda: Ki volt Hát az, a ki vadat fogott és Behozá nékem, és én mindenbõl ettem minekelõtte te megjöttél, és Megáldottam õt, és áldott is lészen.

Ez pedig monda: A te öcséd jöve el álnoksággal, és õ vevé el a te áldásodat.

Az pedig monda: Nem Méltán Hívják-é õt Jákóbnak? mert Immár két ízben csalt meg engemet; elvevé elsõszülöttségemet, most pedig áldásomat vevé el. És monda: Nem Tartottál-é nékem is valami áldást?

Felele Izsák és monda Ézsaúnak: Ímé Uraddá tettem õt, és minden Atyjafiát Szolgáúl adtam néki, Gabonával is borral is õt Láttam el; mit Míveljek azért Immár veled fiam?

Monda Ézsaú az õ Atyjának: Avagy csak az az egy áldásod van-é néked Atyám? Áldj meg engem, engem is Atyám; és felemelé Szavát Ézsaú és Sír vala.

Felele azért Izsák az õ atyja, és monda néki: Ímé kövér földön lesz Lakásod, és részed lesz az ég Harmatjából onnan felûl;

És fegyvered Után élsz, és öcsédet Szolgálod. De lészen, a mikor ellene Támadsz, letöröd Igáját Nyakadról.

Gyûlöli vala azért Ézsaú Jákóbot az áldásért, a melylyel Megáldotta vala õt az õ atyja, és monda Ézsaú az õ Szívében: Közelgetnek az én Atyámért Való Gyásznak napjai, és akkor megölöm az én öcsémet Jákóbot.

Mikor pedig Hírûl vivék Rebekának, az õ nagyobbik Fiának Ézsaúnak beszédit, elkülde és Magához Hívatá az õ kissebbik Fiát Jákóbot, és monda néki: Ímé Ézsaú a te Bátyád azzal fenyeget, hogy megöl téged.

Most azért fiam, hallgass az én szavamra, és kelj fel és fuss Lábánhoz az én Bátyámhoz Háránba,

És maradj Nála egy kevés ideig, Míg a te Bátyád haragja Elmúlik;

Míg Elfordúl a te Bátyád haragja te Rólad, és elfelejtkezik Arról a mit rajta elkövettél: akkor elküldök és haza hozatlak téged; miért Fosztatnám meg mindkettõtöktõl egy napon?

Izsáknak pedig monda Rebeka: Eluntam életemet a Khitteusok Leányai miatt. Ha Jákób a Khitteusok Leányai közûl vesz, feleséget, a milyenek ezek is, ez Ország Leányai közûl Valók; minek nékem az élet? Fogadást tesz.