Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Elõhívatá azért Izsák Jákóbot, és Megáldá õt, és Megparancsolá néki és Mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok Leányai közûl.

Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te Anyád Atyjának Házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te Anyád Bátyjának Leányai közûl.

A Mindenható Isten pedig áldjon meg, Szaporítson és Sokasítson meg téged, hogy népek Sokaságává légy;

És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint Bírjad a földet, melyen jövevény Voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak.

Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél Fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú Anyjának Bátyjához.

És Látá Ézsaú, hogy Izsák Megáldotta Jákóbot, és Elbocsátotta õt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen Magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok Leányai közûl;

És hogy Jákób hallgata atyja és anyja Szavára, és el is ment Mésopotámiába;

És Látá Ézsaú, hogy a Kananeusok Leányai nem tetszenek Izsáknak az õ Atyjának:

Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségûl vevé még az õ feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám Fiának Leányát Mahaláthot, Nebajóthnak Húgát.

Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

És juta egy helyre, holott Meghála, mivelhogy a nap lement vala: és võn egyet annak a helynek kövei közûl, és feje Alá tevé; és lefeküvék azon a helyen.

És álmot Láta: Ímé egy lajtorja vala a földön Felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel-és Alájárnak vala azon.

És ímé az Úr áll vala azon és Szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te Atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak.

És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei.

És ímé én veled vagyok, hogy megõrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, Míg be nem Teljesítem a mit néked mondtam.

Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

Megrémüle Annakokáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek Háza, és az égnek kapuja.

És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje Alá tett vala, és Oszlopúl állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére;

És nevezé annak a helynek nevét Béthélnek, az elõtt pedig Lúz vala annak a Városnak neve.

És Fogadást tõn Jákób, Mondá: Ha az Isten velem leénd, és megõriz engem ezen az úton, a melyen most Járok, és ha ételûl kenyeret s öltözetûl Ruhát Adánd nékem;

És békességgel térek vissza az én Atyámnak Házához: akkor az Úr leénd az én Istenem;