Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Jákób Azután Lábára kelvén, elméne a napkeletre Lakók földére.

És Látá, hogy ímé egy Kút van a mezõben, és hogy ott Három falka juh hever vala. Mert Abból a Kútból Itatják vala a Nyájakat; de a Kútnak Száján nagy kõ vala:

Mikor pedig ott valamennyi Nyáj összeverõdik, Elgördítik a követ a Kút Szájáról és Megitatják a juhokat s ismét helyére teszik a követ, a Kút Szájára.

És monda nékik Jákób: Honnan Valók vagytok Atyámfiai? És Mondának: Háránból Valók vagyunk.

És monda nékik: Ismeritek-é Lábánt, a Nákhor Fiát? s azok felelének: Ismerjük.

Azután monda nékik: Egészségben van-é? s azok Mondának: Egészségben van, és az õ Leánya Rákhel ímhol jõ a juhokkal.

És monda Jákób: Ímé még nagy fenn van a nap, nincs ideje hogy betereljék a Marhát: Itassátok meg a juhokat, és menjetek, legeltessetek.

Azok pedig felelének: Nem tehetjük Míg valamennyi Nyáj össze nem verõdik, és el nem Gördítik a követ a Kút Szájáról, hogy megitathassuk a juhokat.

Még beszélget vala velök, mikor megérkezék Rákhel az õ atyja juhaival, melyeket legeltet vala.

S lõn, a mint Meglátá Jákób Rákhelt, Lábánnak az õ anyja Bátyjának Leányát, és Lábánnak az õ anyja Bátyjának juhait, odalépett Jákób és Elgördíté a követ a Kút Szájáról, és Megitatá Lábánnak az õ anyja Bátyjának juhait.

És Megcsókolá Jákób Rákhelt, és nagy Felszóval Síra.

S elbeszélé Jákób Rákhelnek, hogy õ az õ Atyjának rokona és hogy Rebekának fia. Ez pedig elfuta, és Megmondá az õ Atyjának.

És lõn mikor Lábán Jákóbnak, az õ Húga Fiának Hírét Hallá, eleibe futa, megölelé és Megcsókolá õt, és bevivé az õ Házába, és az mindeneket elbeszéle Lábánnak.

És monda Lábán Jákóbnak: Avagy ingyen Szolgálj-é engem azért, hogy Atyámfia vagy? Mondd meg nékem, mi legyen a béred?

Vala pedig Lábánnak két Leánya: a nagyobbiknak neve Lea, a kissebbiknek neve Rákhel.

Leának pedig gyenge szemei Valának, de Rákhel szép termetû és szép tekintetû vala.

Megszereti vala azért Jákób Rákhelt, és monda: Szolgállak téged hét esztendeig Rákhelért, a te kissebbik Leányodért.

És monda Lábán: Jobb néked adnom õt, hogysem Másnak adjam õt, maradj én Nálam.

Szolgála Tehát Jákób Rákhelért hét esztendeig, s csak Néhány napnak tetszék az neki, annyira szereti vala õt.

És monda Jákób Lábánnak: Add meg nékem az én feleségemet: mert az én idõm kitelt, hadd menjek be Hozzá.

És begyûjté Lábán annak a helynek minden népét, és szerze lakodalmat.

Estve pedig vevé az õ Leányát Leát, és bevivé Hozzá, a ki beméne õ Hozzá.

És Lábán az õ Szolgálóját Zilpát, Szolgálóúl Adá az õ Leányának Leának.

És reggelre kelve: Ímé ez Lea! Monda azért Lábánnak: Mit cselekedtél én velem? Avagy nem Rákhelért Szolgáltalak-é én tégedet? Miért Csaltál meg engem?

Lábán pedig monda: Nem Szokás Nálunk, hogy a kissebbiket oda Adják a nagyobbik elõtt.

Töltsd ki ennek hetét, Azután amazt is néked adjuk a Szolgálatért, melylyel majd Szolgálsz Nálam még Más hét esztendeig.

Jákób Tehát aképen cselekedék, kitölté azt a hetet; ez pedig néki Adá Rákhelt, az õ Leányát feleségûl.

És Adá Lábán az õ Leányának Rákhelnek, az õ Szolgálóját Bilhát, hogy néki Szolgálója legyen.

És beméne Rákhelhez is, és Inkább szereté Rákhelt, hogysem Leát és Szolgála õ Nála még Más hét esztendeig.

És Meglátá az Úr Lea megvetett Voltát, és Megnyitá annak méhét. Rákhel pedig magtalan vala.

Fogada azért Lea az õ méhében és szûle fiat, és nevezé nevét Rúbennek, mert azt mondja vala: Meglátta az Úr az én Nyomorúságomat; most Már szeretni fog engem az én férjem.

Azután ismét teherbe esék és szûle fiat, és monda: Mivelhogy meghallotta az Úr megvetett voltomat, azért adta nékem ezt is; és nevezé nevét Simeonnak.

És megint teherbe esék és szûle fiat, és monda: Most Már ragaszkodni fog Hozzám az én férjem, mert Három fiat szûltem néki; azért nevezé nevét Lévinek.

És ismét teherbe esék, és fiat szûle és Mondá: Most Már Hálákat adok az Úrnak; azért nevezé nevét Júdának, és megszûnék a szûléstõl.