Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

És Látá Rákhel, hogy õ nem szûle Jákóbnak, irigykedni kezde Rákhel az õ nénjére, és monda Jákóbnak: Adj nékem gyermekeket, mert ha nem, meghalok.

Felgerjede azért Jákób haragja Rákhel ellen, és monda: Avagy Isten vagyok-é én, ki megtagadta tõled a méhnek gyümölcsét.

És monda ez: Ímhol az én Szolgálóm Bilha, menj be Hozzá, hogy szûljön az én térdeimen, és én is megépüljek õ általa.

Adá Tehát néki az õ Szolgálóját Bilhát feleségûl, és beméne ahhoz Jákób,

És teherbe esék Bilha, és szûle Jákóbnak fiat.

És monda Rákhel: Ítélt felõlem az Isten, és meg is hallgatta szavamat, és adott énnékem fiat: azért nevezé nevét Dánnak.

Ismét fogada az õ méhében, és szûle Bilha, a Rákhel Szolgálója Más fiat is Jákóbnak.

És monda Rákhel: Nagy Tusakodással tusakodtam az én nénémmel, és gyõztem; azért nevezé nevét Nafthalinak.

Látván pedig Lea hogy õ megszûnt a szûléstõl, vevé az õ szolgálóját Zilpát, és Adá azt Jákóbnak feleségûl.

És szûle Zilpa, Lea Szolgálója, fiat Jákóbnak.

És monda Lea: Szerencsére! és nevezé nevét Gádnak.

És szûle Zilpa, Lea Szolgálója, Más fiat is Jákóbnak.

És monda Lea: Oh én Boldogságom! bizony boldognak mondanak engem az asszonyok: és nevezé nevét Ásernek.

És kiméne Rúben Búzaaratáskor, és Talála a mezõn Mandragóra-Bogyókat s vivé azokat az õ Anyjának, Leának. És monda Rákhel Leának: Adj nékem kérlek a fiad Mandragóra-Bogyóiból.

Az pedig monda néki: Talán keveselled, hogy elvetted tõlem az én férjemet, s a fiam Mandragóra-Bogyóit is elvennéd tõlem? És monda Rákhel: Háljon veled Hát az éjjel a te fiad Mandragóra-Bogyóiért.

Mikor Jákób este a mezõrõl jöve, eleibe méne Lea, és monda: Én Hozzám jõjj be, mert megvettelek a fiam Mandragóra-Bogyóiért; és Nála Hála azon éjszaka.

És Meghallgatá Isten Leát, mert fogada az õ méhében és szûle Jákóbnak ötödik fiat.

És monda Lea: Megadta az Isten jutalmamat, a miért Szolgálómat férjemnek adtam; azért nevezé nevét Izsakhárnak.

És ismét fogada az õ méhébe Lea, és szûle hatodik fiat Jákóbnak.

És monda Lea: Megajándékozott az Isten engem Jó Ajándékkal; most Már velem lakik az én férjem, mert hat fiat szûltem néki, és nevezé nevét Zebulonnak.

Annakutána szûle Leányt, és nevezé nevét Dínának.

Megemlékezék pedig az Isten Rákhelrõl; és Meghallgatá õt az Isten és Megnyitá az õ méhét.

És fogada méhében, és szûle fiat, s monda: Elvevé Isten az én Gyalázatomat.

És nevezé nevét Józsefnek, Mondván: Adjon ehhez az Úr nékem Más fiat is.

És lõn, a mint szûlte vala Rákhel Józsefet, monda Jákób Lábánnak: Bocsáss el engemet, hadd menjek el az én helyembe, az én Hazámba.

Add meg nékem az én feleségeimet és magzatimat, a kikért Szolgáltalak téged, hadd menjek el, mert te tudod az én Szolgálatomat, a melylyel Szolgáltalak téged.

És monda néki Lábán: Vajha kedvet Találtam volna szemeid elõtt! Úgy sejtem, hogy te éretted áldott meg engem az Úr.

És monda: Szabj bért magadnak és én megadom.

Ez pedig monda: Te tudod Mimódon Szolgáltalak téged, és hogy mivé lett Nálam a te Jószágod.

Mert a mi kevesed vala én elõttem, sokra szaporodott, és Megáldott az Úr téged az én Lábam Nyomán. Immár mikor tehetek valamit a magam Házáért is?

És monda Lábán: Mit adjak néked? Felele Jákób: Ne adj nékem semmit; juhaidat ismét legeltetem és õrizem, ha nekem ezt a dolgot megteszed:

Nyájaidat ma mind végig Járom, minden pettyegetett és tarka Bárányt kiszaggatok közûlök, és minden fekete Bárányt a juhok közûl, s a Tarkát és pettyegetettet a kecskék közûl, s legyen ez az én bérem.

S a mikor majd bérem Iránt eljövendesz, mi elõtted lesz, becsületességemrõl ez felel: a mi nem pettyegetett vagy tarka a kecskék, s nem fekete a juhok közt, az mind lopott Jószág Nálam.

És monda Lábán: Ám legyen: Vajha a te beszéded szerint lenne.

Külön Választá azért azon a napon a pettyegetett és tarka kosokat, és minden Csíkos Lábú és tarka kecskét, mind a melyikben valami fehérség vala, és minden feketét a juhok közûl, és Adá az õ fiainak keze Alá.

És Három napi Járó földet vete maga közé és Jákób közé; Jákób pedig legelteti vala Lábán egyéb juhait.

És võn Jákób zöld Nyár-,Mogyoró-és gesztenye-vesszõket, és Meghántá azokat fehéresen Csíkosra, hogy Látható legyen a vesszõk fehére.

És a vesszõket, melyeket Meghántott vala, Felállítá a Csatornákba, az Itató Válúkba, melyekre a juhok inni Járnak vala, szembe a juhokkal, hogy foganjanak, mikor inni jönnek.

És a juhok a vesszõk elõtt Foganának és ellenek vala Csíkos Lábúakat, pettyegetetteket és Tarkákat.

Azután külön Szakasztá Jákób ezeket a Bárányokat, és a Lábán Nyáját arczczal Fordítja vala a Csíkos Lábú és fekete Bárányokra; így szerze Magának külön Falkákat, melyeket nem ereszte a Lábán juhai közé.

És lõn, hogy mikor a Nyáj java részének vala Párzási ideje, akkor Jákób a vesszõket oda Raká a Válúkba a juhok eleibe, hogy a vesszõket Látva foganjanak.

De mikor satnya vala a Nyáj, nem rakja vala oda s ily Módon Lábánéi lõnek a Satnyák, a java pedig Jákóbé.

És felette igen meggazdagodék a Férfiú; és vala néki sok juha, Szolgálója, Szolgája, tevéje és szamara. és szövetséget kötnek.