Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Jákób pedig felemelé szemeit és Látá, hogy ímé Ézsaú jõ vala, és Négyszáz Férfiú õ vele; Megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két Szolgálója mellé.

És Elõreállítá a Szolgálókat és azok gyermekeit, ezek Után Leát és az õ gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet Leghátúl.

Maga pedig elõttök megy vala, és hétszer Hajtá meg Magát a földig, a Míg Bátyjához juta.

Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé õt, Nyakába Borúla, s Megcsókolá õt, és Sírának.

És felemelé szemeit s Látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Õ pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten Megajándékozta a te Szolgádat.

És Közelítének a Szolgálók, õk és gyermekeik és Meghajták magokat.

Elérkezék Lea is az õ gyermekeivel, és Meghajták magokat; Utoljára érkezék József és Rákhel, és õk is Meghajták magokat.

És monda Ézsaú: Mire Való ez az egész sereg, melyet Elõltalálék? És felele: Hogy kedvet Találjak az én uram szemei elõtt.

És monda Ézsaú: Van nekem elég, Jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd.

Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet Találtam szemeid elõtt, fogadd el Ajándékomat az én kezembõl; mert a te Orczádat úgy néztem, mintha az Isten Orczáját Látnám, és te kegyesen Fogadál engem.

Vedd el kérlek az én Ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És Unszolá õt, és elvevé.

És monda: Induljunk, menjünk el, és én elõtted megyek.

Felele néki Jákób: Az én uram Jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy Szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körûl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a Nyájak mind elhullanak.

Menjen el azért az én uram az õ Szolgája elõtt, én is elballagok lassan, a Jószág lépése szerint, a mely elõttem van, és a gyermekek lépése szerint, Míg eljutok az én uramhoz Széirbe.

És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd Néhányat a nép közûl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet Találjak az én uram szemei elõtt.

Visszatére Tehát Ézsaú még az nap az õ útján Széir felé.

Jákób pedig méne Szukkóthba és Építe Magának Házat, barmainak pedig hajlékokat Csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak.

Annakutána minden Bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sikhem Városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a Város elõtt.

És megvevé a mezõnek azt a részét, a hol Sátort felvonta vala, Khámornak a Sekhem Atyjának Fiaitól Száz pénzen.

És Oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.