Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Kiméne pedig Dína, Leának Leánya, kit Jákóbnak szûlt vala, hogy Meglátogassa annak a földnek Leányait.

És Meglátá õt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az Ország fejedelmének fia, és Elragadá õt, és vele Hála és erõszakot tesz vala rajta.

És ragaszkodék az õ lelke Dínához a Jákób Leányához, és megszereté a Leányt és Szívéhez Szól vala a Leánynak.

Szóla pedig Sekhem Khámornak az õ Atyjának, Mondván: Vedd nékem feleségûl ezt a Leányt.

És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy Szóljon vele.

Mikor Jákób fiai megjövének a mezõrõl és Meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon Megharaguvának azok az emberek, azért hogy Ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób Leányával Hálván, a minek nem kellett volna történni.

És Szóla nékik Khámor, Mondván: Az én fiam Sekhem, lelkébõl szereti a ti Leányotokat, kérlek, Adjátok azt néki feleségûl,

És szerezzetek velünk Sógorságot: a ti Leányaitokat Adjátok nékünk, és a mi Leányainkat vegyétek magatoknak,

És lakjatok velünk; a föld elõttetek van, Lakjátok, s kereskedjetek rajta és Bírjátok azt.

Sekhem is monda a Dína Atyjának és az õ Bátyjainak: Hadd Találjak kedvet elõttetek, és valamit mondotok nékem, megadom.

Akármily nagy Jegyadományt és Ajándékot Kivántok, megadom a mint Mondjátok nékem, csak Adjátok nékem a Leányt feleségûl.

A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az õ Atyjának, és Szólának, mivelhogy Megszeplõsítette Dínát az õ Húgokat,

És Mondának nékik: Nem Mívelhetjük e dolgot, hogy a mi Húgunkat körûlmetélkedetlen Férfiúnak adjuk; mert ez nékünk Gyalázat volna.

Veletek csak úgy egyezünk, ha Hasonlókká lesztek Hozzánk, hogy minden Férfiú körûlmetélkedjék ti köztetek.

Így a mi Leányainkat néktek adjuk, és a ti Leányaitokat magunknak veszszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk;

Hogyha pedig nem hallgattok Reánk, hogy körûlmetélkedjetek: felveszszük a mi Leányunkat és elmegyünk.

És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor Fiának.

Nem is Halasztá az Ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób Leányát; néki pedig atyja Házanépe között mindenkinél nagyobb becsûlete vala.

Elméne azért Khámor és Sekhem az õ fia az õ Városuk Kapujába; és Szólának az õ Városuk férfiaival, Mondván:

Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég Tágas nékik; az õ Leányaikat vegyük magunknak feleségûl, és a mi Leányainkat adjuk nékik.

De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden Férfiú körûlmetélkedik közöttünk, a miképen õk is körûl vannak metélkedve.

Nyájaik, Jószáguk, és minden barmuk nemde nem Míéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak.

És engedének Khámornak, és Sekhemnek az õ Fiának mindenek, a kik az õ Városa Kapuján Kijárnak vala, és körûlmetélkedék minden Férfiú, a ki az õ Városa Kapuján Kijár vala.

És lõn harmadnapon, mikor ezek a seb Fájdalmában Valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának Bátyjai, fegyvert Ragadának s Bátran a Városra ütének és minden férfit megölének.

Khámort, és az õ Fiát Sekhemet fegyver élére Hányák, és elvivék Dínát a Sekhem Házából, és kimenének.

A Jákób fiai a megölteknek esének és Feldúlák a Várost, mivelhogy Megszeplõsítették vala az õ Húgokat.

Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a Városban, és mezõn vala, elvivék.

És minden Gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és Elrablák, és mindent a mi a Házban vala.

És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és Utálatossá tettetek e föld lakosai elõtt, a Kananeusok és Perizeusok elõtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyûlnek ellenem, Levágnak, és eltörölnek engem, mind Házam népével egybe.

Azok pedig Mondának: Hát mint Tisztátalan személylyel, úgy kellett-é Bánni a mi Húgunkkal?