Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

József pedig Aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól, kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere, a testõrök fõhadnagya.

És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi Urának Házában vala.

Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében:

Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és Szolgál vala néki; és Háza Felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére Bízá.

És lõn az idõtõl fogva, hogy Házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, Megáldá az Úr az égyiptomi embernek Házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a Házban és a mezõn.

Mindent azért valamije vala József kezére Bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetû és szép Arczú vala.

És lõn ezek Után, hogy az õ Urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.

Õ azonban vonakodék s monda az õ ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az õ Háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre Bízá.

Senki sincs Nálamnál nagyobb az õ Házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném Hát el ezt a nagy Gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen?

És lõn, hogy az asszony mindennap azt Mondogatá Józsefnek, de õ nem hallgata Reá, hogy vele Háljon és vele egyesüljön.

Lõn azért egy napon, hogy valami Dolgát végezni a Házba beméne, és a Háznép közûl senki sem vala ott benn a Házban,

És Megragadá õt Ruhájánál fogva, Mondván: Hálj velem. Õ pedig ott Hagyá Ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.

És mikor Látja vala az asszony, hogy az a maga Ruháját az õ kezében hagyta, és kifutott:

Összehívá a Háznépet és Szóla Hozzájuk, Mondván: Lássátok, héber embert hozott Hozzánk, hogy Megcsúfoljon bennünket. Bejött Hozzám, hogy velem Háljon, s én Fenszóval Kiálték.

És lõn, a mint hallja vala, hogy Fenszóval kezdék Kiáltani, Ruháját Nálam Hagyá és elfuta és kiméne.

Megtartá azért az õ Ruháját Magánál, Míg az õ ura haza jöve.

S ilyen Szókkal Szóla Hozzá, Mondván: Bejöve Hozzám a héber szolga, a kit ide Hoztál, hogy szégyent hozzon Reám.

És mikor Fenszóval kezdtem Kiáltani, Ruháját Nálam Hagyá és kifuta.

És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, Mondván: Ilyesmiket tett velem a te Szolgád; haragra gerjede.

De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté Reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a Tömlöcztartó elõtt.

És a Tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben Valának, József kezébe Adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék.

És semmi gondja nem vala a Tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt Valának, mivelhogy az Úr vala Józseffel, és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.