Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )

Az éhség pedig elhatalmazott vala az Országon.

És lõn mikor Fogytán vala az eleség, melyet Égyiptomból hoztak vala, monda nékik az õ atyjok: Menjetek el ismét, vegyetek nékünk egy kevés eleséget.

És felele néki Júda Mondván: Erõsen fogadkozék az a Férfiú Mondván: Színem elé ne kerûljetek, ha veletek nem lesz a ti Atyátokfia.

Ha azért Elbocsátod velünk a mi öcsénket, elmegyünk, és veszünk néked eleséget;

És monda Izráel: Miért cselekedtetek Gonoszúl velem, hogy Megmondtátok annak a Férfiúnak, hogy még van egy öcsétek?

Azok pedig Mondának: Nagyon Tudakozódék az a Férfiú felõlünk és nemzetségünk felõl, Mondván: Él-é még Atyátok? van-é még testvéretek? És mi kérdéseihez képest feleltünk néki. Avagy tudhattuk-é mi, hogy azt mondja: Hozzátok ide a ti Atyátokfiát?

És monda Júda Izráelnek, az õ Atyjának: Bocsásd el azt a Fiút én velem, és mi azonnal felkelünk és elmegyünk, hogy éljünk és meg ne haljunk se mi, se te, se a mi gyermekeink.

Én leszek kezes érette, az én kezembõl kérd elõ. Ha vissza nem hozom õt Hozzád, és elõdbe nem állítom õt, mind éltig bûnös legyek elõtted.

Bizony ha nem késlekedünk vala, ez ideig Már kétszer is megjöhettünk volna.

És monda nékik Izráel az õ atyjok: Ha csakugyan így kell lenni, akkor ezt cselekedjétek: Vegyetek e föld Válogatott gyümölcseibõl a ti edényeitekbe, és vigyetek Ajándékot annak a Férfiúnak; egy kevés balzsamot, egy kevés mézet, Fûszerszámokat, Mirhát, Diót, Mandulát.

Pénzt pedig két annyit vigyetek magatokkal, sõt a mely pénzt meghoztatok a ti Zsákjaitok Szájában, azt is vigyétek vissza magatokkal, Talán tévedés ez.

Öcséteket is vegyétek, keljetek fel és menjetek vissza ahhoz a Férfiúhoz.

A Mindenható Isten pedig engedje, hogy kedvet Találjatok Annál a Férfiúnál, és Bocsássa vissza ti veletek a Másik Atyátokfiát, és Benjámint. Én pedig ha megfosztottnak kell lennem, hadd legyek megfosztva.

Vevék azért a férfiak azt az Ajándékot, és vevének kétannyi pénzt az õ kezökbe, és Benjámint, és felkelének és Alámenének Égyiptomba, és Megállának József elõtt.

A mint Meglátá József õ velök Benjámint, monda az õ Háza gondviselõjének: Vidd be azokat az embereket a Házba, és ölj barmot, s Készítsd el, mert velem ebédelnek ez emberek ma délben.

És az a Férfiú aképen cselekedék, a mint József parancsolta vala, és bevivé az a Férfiú azokat az embereket a József Házába.

És megfélemlének azok az emberek, a miért bevivék õket a József Házába, és Mondának: A pénzért Hozattatánk ide be, mely elõször a mi Zsákjainkba tétetett volt, hogy Reánk rohanjon, Megtámadjon és minket Rabszolgákká tegyen a mi szamarainkkal együtt.

És Járulának József Házának gondviselõjéhez, és Szólának néki a Ház Ajtajában.

És Mondának: Kérünk uram! Ennekelõtte Alájöttünk vala eleséget venni.

És lõn mikor éjjeli Szállásra Jutánk és kioldjuk vala a mi Zsákjainkat: ímé mindenikünknek pénze az õ Zsákjának Szájában vala, tulajdon pénzünk teljes mértéke szerint; és visszahoztuk azt magunkkal.

De Más pénzt is hoztunk le magunkkal eleséget venni; nem tudjuk ki tette a mi pénzünket Zsákjainkba.

És monda: Legyetek békén, ne féljetek; a ti Istentek és a ti Atyátok Istene adta néktek azt a kincset Zsákjaitokba; pénzetek az én kezemhez jutott. És Kihozá Hozzájok Simeont.

Bevivé Azután a Férfiú azokat az embereket a József Házába, és vizet hozata, és Megmosák Lábaikat, és abrakot is ada az õ szamaraiknak.

Õk pedig Elkészíték az Ajándékot mire József délben megjöve; mert megértették vala, hogy ott ebédelnek.

Mikor József haza jöve, bevivék néki az Ajándékot, mely kezökben vala, a Házba, és Leborulának elõtte a földig.

És kérdezõsködék egészségök felõl, s monda: Egészségben van-é a ti vén Atyátok, a kirõl nékem Szóltatok? él-é még?

Azok pedig Mondának: Egészségben van a te Szolgád, a mi Atyánk, még él. És Meghajták magokat és Leborúlának.

És felemelé szemeit és Látá Benjámint az õ Atyjafiát, az õ Anyjának Fiát, és monda: Ez-é a ti legkissebbik Atyátokfia, a ki felõl nékem Szóltatok vala? És ismét monda: Az Isten légyen Hozzád kegyelmes, fiam!

Akkor elsiete onnan József, mert felgerjede Szíve az õ öcscse Iránt, és erõlteti vala a Sírás; beméne azért Szobájába, és ott Síra.

Azután Megmosá Orczáját, és kiméne, és Megtartóztatá Magát, és monda: Hozzatok enni Valót.

És Elhozák néki külön, azoknak is külön, és az Égyiptombelieknek is, kik vele esznek vala, külön: Mert nem ehettek az Égyiptombeliek együtt a héberekkel, mert Utálatos az az Égyiptombeliek elõtt.

Leûlének azért õ elõtte, az elsõszülõtt az õ elsõszülöttsége szerint, és a fiatalabb az õ Fiatalsága szerint. És az emberek álmélkodva nézének Egymásra.

Õ pedig részt juttata azoknak maga elõl és a Benjámin része ötszörte nagyobb vala Mindnyájok részénél. És Ivának és Megittasodának õ Nála.