Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )
Mózes I. könyve, 47. rész
Elméne azért József és Tudtára Adá a Faraónak, és monda: Az én Atyám és Atyámfiai, juhaikkal, barmaikkal és mindenökkel valamijök volt, ide jöttek Kanaán földérõl; és most Gósen földén vannak.
És võn ötöt az õ testvérei közûl, és állítá õket a Faraó elé.
És monda a Faraó a József testvéreinek: Mi a ti Életmódotok? És Mondának a Faraónak: Juhpásztorok a te Szolgáid, mi is, mint a mi Atyáink.
És Mondának a Faraónak: Azért jöttünk, hogy e földön Tartózkodjunk, mert a te Szolgáid barmainak nincs legelõje, mivelhogy elhatalmazott az éhség Kanaán földén: hadd lakjanak azért most a te Szolgáid Gósen földén.
És Szóla a Faraó Józsefnek Mondván: A te Atyád és a te Atyádfiai jöttek te Hozzád.
Égyiptom földe ímé elõtted van; e föld legjobb részében telep ítsd le a te Atyádat és Atyádfiait, lakozzanak a Gósen földén: ha pedig tudod, hogy vannak közöttök arra termett emberek, tedd azokat az én barmaim gondviselõivé.
Bevivé József Jákóbot is az õ Atyját, és állítá õt a Faraó elé. És köszönté Jákób a Faraót.
És monda a Faraó Jákóbnak: Hány esztendõs vagy?
Monda pedig Jákób a Faraónak: Az én Bujdosásom esztendeinek napjai Száz harmincz esztendõ; kevesek és Nyomorúságosak voltak az én életem eszte ndeinek napjai, és nem érték el az én Atyáim élete esztendeinek napjait, a meddig õk bujdostak.
És Megáldá Jákób a Faraót, és kiméne a Faraó elõl.
Megtelepíté Tehát József az õ Atyját és atyjafiait, és ada nékik birtokot Égyiptom földén, annak a földnek legjobb részében a Rameszesz földén; a mint megparancsolta vala a Faraó.
És Ellátja vala József az õ Atyját és atyjafiait, és az õ Atyjának egész Házanépét kenyérrel, gyermekeik Számához képest.
És kenyér nem vala az egész föld kerekségén, mert igen nagy vala az éhség, és elalélt vala Égyiptom földe, és a Kanaán földe az éhség miatt.
József pedig mind összeszedé a pénzt, a mi Találtatik vala Égyiptomnak és Kanaánnak földén a Gabonáért, a melyet azok vesznek vala; és bévivé József a pénzt a Faraó Házába.
És mikor elfogyott a pénz Égyiptom földérõl is, Kanaán földérõl is, egész Égyiptom Józsefhez méne, Mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed Láttára, azért hogy nincs pénz.
És monda József: Hozzátok ide barmaitokat, és adok néktek a ti barmaitokért, ha nincs pénz.
És elvivék barmaikat Józsefhez, és ada nékik József kenyeret lovakért, juhokért, ökrökért és szamarakért: és Eltartá õket abban az esztendõben kenyérrel az õ barmaik összeségéért.
Mikor pedig Elmúlék az esztendõ, menének Hozzá a Második esztendõben, és Mondának néki: Nem titkolhatjuk el Uramtól, hogy bizony elfogyott a pénz, és a barom-Nyájak mind Uramnál vannak, a mint Látja az én uram semmi sem maradt, csak testünk és földünk.
Miért veszszünk el szemed Láttára mind magunk, mind földünk? végy meg minket és földünket kenyéren, és mi és a mi földünk Szolgái leszünk a Faraónak; csak adj magot, hogy éljünk s ne haljunk meg, és a föld ne pusztuljon el.
Megvevé azért József egész Égyiptom földét a Faraó részére, mert az Égyiptombeliek mind Eladák az õ földjöket, mivelhogy erõt vett vala rajtok az éhség. És a föld a Faraóé lõn.
A népet pedig egyik Városból a Másikba Telepíté Égyiptom egyik Határszélétõl Másik széleig.
Csak a papok földét nem vevé meg, mert a papoknak szabott részök vala a Faraótól és Abból a szabott részbõl élnek vala, a mit nékik a Faraó ád vala; annak Okáért nem Adák el az õ földjöket.
És monda József a népnek: Ímé megvettelek titeket a mai napon, és a ti földeteket a Faraónak. Ímhol Számotokra a mag, vessétek be a földet.
És Takaráskor adjatok a Faraónak egy ötödrészt; négy rész pedig legyen a tiétek, a mezõ bevetésére és éléstekre, mind magatoknak, mind Házatok népének, és gyermekeiteknek eledelûl.
És Mondának: Életünket megtartottad; hadd Találjunk kegyelmet uram szemei elõtt, és Szolgái leszünk a Faraónak.
És törvénynyé tevé azt József mind e mai napig Égyiptom földén, hogy a Faraóé az ötödrész, csak a papok földe, egyedûl az nem volt a Faraóé.
Lakozék azért Izráel Égyiptom földében a Gósen földén, és ott megöröködének, s Megszaporodának és Megsokasodának felette igen.
Jákób pedig tizenhét esztendeig él vala Égyiptom földén, és Jákób élete esztendeinek napjai Száz negyvenhét esztendõ.
És elközelgetének Izráel Halálának napjai, és Hívatá az õ Fiát Józsefet, s monda néki: Ha én te elõtted kedves vagyok, kérlek tedd a kezedet tomporom Alá, és légy Hozzám szeretettel és hûséggel: Kérlek, ne temess el engem Égyiptomban.
Midõn elaluszom az én Atyáimmal, Vígy ki engem Égyiptomból, és temess el az õ Sírjokba. És monda: Én a te beszéded szerint cselekszem.
És monda: Esküdjél meg nékem! és megesküvék néki. És Leborúla Izráel az ágy fejére. és Megáldja õket.