Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )
Mózes I. könyve, 48. rész
És lõn ezek Után, Megmondák Józsefnek: Ímé a te Atyád beteg; és elvivé Magával az õ két Fiát Manassét és Efraimot.
És Tudtára Adák Jákóbnak Mondván: Ímé a te fiad József Hozzád jõ; és összeszedé erejét Izráel, s felûle az ágyon.
És monda Jákób Józsefnek: A Mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és Megálda engem.
És monda nékem: Ímé én Megszaporítlak és Megsokasítlak és népek Sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te Utánad a te magodnak adom örök Birtokúl.
Most Tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelõtte születtek, hogy én Hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, Akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek.
Ama szülötteid pedig, kiket õ Utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az õ Bátyjaik nevérõl neveztessenek az õ örökségökben.
Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dûlõföldre valék Efratától, és eltemetém õt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezetõ úton.
És Meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek?
József pedig monda az õ Atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide õket Hozzám, hadd áldjam meg.
Mert Izráelnek szemei Meghomályosodának a vénség miatt, és nem Láthat vala. Közel vivé Tehát õket Hozzá, õ pedig Megcsókolgatá és megölelgeté õket.
És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy Orczádat Megláthassam, és ímé az Isten megengedte Látnom magodat is.
Akkor kivevé József azokat az õ Atyjának térdei közûl, és Leborúla arczczal a földre.
És Fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felõl; Manassét pedig balkezével, Izráelnek jobbkeze felõl és közel vivé õket Hozzá.
Izráel pedig Kinyujtá az õ jobbkezét és Rátevé Efraim fejére, pedig õ a kisebbik vala, az õ balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsõszülött Manasse vala.
És Megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek elõtte Jártak az én Atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a Mióta vagyok, mind e napig:
Amaz Angyal, ki Megszabadított engem minden Gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én Atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön.
Látván pedig József, hogy az õ atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és Megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejérõl Manasse fejére tegye át.
És monda József az õ Atyjának: Nem úgy Atyám; mert ez az elsõszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet.
Nem Akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, õ is néppé lesz, õ is megnevekedik; de az õ öcscse Nálánál Inkább megnevekedik, és az õ magja népek Sokaságává lesz.
És Megáldá õket azon a napon, Mondván: Ha áld, téged Említsen Izráel, Mondván: Az Isten téged Olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak.
És Mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti Atyáitok földére.
Én pedig adok néked egy Osztályrészt a te Atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és Kézívemmel.