Mózes elsõ könyve (A teremtésrõl )
Mózes I. könyve, 8. rész
Megemlékezék pedig az Isten Noéról, és minden Vadról, minden Baromról, mely õ vele a Bárkában vala: és szelet Bocsáta az Isten a földre, és a vizek Megapadának.
És Bezárúlának a mélység Forrásai s az ég Csatornái; és megszûnt az esõ az égbõl.
És elmenének a vizek a földrõl folyton Fogyván, és Száz ötven nap mulva Megfogyatkozának a vizek.
A Bárka pedig a hetedik Hónapban, a Hónak tizenhetedik Napján, megfeneklett az Ararát hegyén.
A vizek pedig folyton Fogyának a tizedik Hónapig; a Hó elsõ Napján Meglátszának a hegyek Csúcsai.
És lõn negyven nap Múlva, Kinyitá Noé a Bárka Ablakát, melyet Csinált vala.
És Kibocsátá a Hollót, és az el-elrepûlt, meg Visszaszállt, Míg a vizek a földrõl Felszáradának.
De a galamb nem Talála Lábainak Nyugvóhelyet és visszatére õ Hozzá a Bárkába, mert Víz vala az egész föld Színén; õ pedig kezét Kinyujtá, Megfogá, és bévevé azt Magához a Bárkába.
És Várakozék még Másik hét napig, és ismét Kibocsátá a galambot a Bárkából.
És megjöve õ Hozzá a galamb estennen, és ímé leszakasztott olajfalevél vala annak Szájában. És Megtudá Noé, hogy elapadt a Víz a földrõl.
És ismét Várakozék még Másik hét napig, és Kibocsátá a galambot, és az nem tére többé õ Hozzá vissza.
És lõn a Hatszáz egyedik esztendõben, az elsõ Hónak elsõ Napján, Felszáradának a vizek a földrõl, és Elfordítá Noé a Bárka fedelét, és Látá, hogy ímé megszikkadt a földnek Színe.
A Második Hónapban pedig, a Hónak huszonhetedik Napján Megszárada a föld.
És Szóla az Isten Noénak, Mondván:
Menj ki a Bárkából te és a te feleséged, a te fiaid, és a te fiaid feleségei te veled.
Minden vadat, mely veled van, minden testbõl, madarat, barmot, és minden földön Csúszó-Mászó állatot Vígy ki magaddal, hogy nyüzsögjenek a földön, szaporodjanak és sokasodjanak a földön.
Minden állat, minden Csúszó-Mászó, minden Madár, minden a mi mozog a földön, kijöve a Bárkából az õ neme szerint.
És Oltárt Építe Noé az Úrnak, és võn minden tiszta állatból és minden tiszta Madárból, és áldozék Égõáldozattal az Oltáron.
És megérezé az Úr a kedves illatot, és monda az Úr az õ Szívében: Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember Szívének gondolatja gonosz az õ Ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élõ állatot, mint cselekedtem.
Ennekutánna Míg a föld lészen, vetés és Aratás, hideg és meleg, Nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szünnek. törvénye és szövetsége. Szõlõmûvelés. Khám Megátkoztatik, Sém és Jáfet Megáldatik; Noé meghal.