Sámuel második könyve

És megjelenték Joábnak, hogy a Király siratja és Gyászolja Absolont.

És Gyászra fordult a Szabadulás azon a napon az egész népre nézve, mert a nép azon a napon hallja vala, hogy beszélik: Így Bánkódik a Király az õ Fián.

És Belopózkodék a nép azon a napon, bemenvén a Városba, mint Lopózkodni szokott a nép, mely szégyenli Magát, hogy a Harczból elmenekült.

A Király pedig Eltakarván Orczáját, Fenszóval Kiáltja vala a Király: Édes fiam, Absolon! Absolon, édes fiam! szerelmes fiam!

Akkor méne Joáb a Házba a Királyhoz, és monda: Megszégyenítetted e mai napon minden te Szolgáidnak Orczáját, kik e mai nap a te lelkedet Megszabadították, és a te fiaidnak és Leányidnak lelkeit, és feleségidnek lelkeit, és ágyasidnak lelkeit;

Szeretvén azokat, a kik téged gyûlölnek és gyûlölvén azokat, a kik téged szeretnek; mert kijelentetted ma, hogy elõtted a vezérek és Szolgák mind semmik; mert tapasztaltam ma, hogy csak élne Absolon, ha mi Mindnyájan meghaltunk volna is ma, jobbnak tetszenék néked.

Azért most kelj fel, menj ki, és Szólj kedvök szerint a te Szolgáidnak; mert esküszöm az Úrra, hogy ha ki nem jösz, ez éjjel egy ember sem marad melletted, és ez gonoszabb lesz Reád nézve mindama Nyomorúságnál, mely veled történt Ifjúságodtól fogva mind e mai napig.

Felkele azért a Király és leüle a kapuban, és Hírül Adták az egész népnek, Mondván: Ímé a Király a kapuban ül. Akkor mind az egész nép eleibe jöve a Királynak. Izráel pedig elmenekült, kiki az õ Sátorába.

Mind az egész nép között pedig nagy veszekedés vala Izráelnek mindenik nemzetségében, kik ezt Mondják vala: A Király Szabadított meg minket a mi ellenségeinknek kezébõl, a Filiszteusok kezébõl is õ Szabadított meg; és most Absolon elõl elmenekült az Országból.

Absolon pedig, kit felkentünk vala, meghalt a hadban. Mit késtek azért hazahozni a Királyt?

Dávid Király pedig elkülde Sádók és Abjátár papokhoz, Mondván: Szóljatok a Júdabeli véneknek, ezt Mondván: Mi az oka, hogy Utolsók akartok lenni a Királynak Hazahozásában? Mert az egész Izráelnek szava eljutott a Királynak Házába.

Én Atyámfiai vagytok, én csontom és én testem vagytok; miért lesztek Tehát Utolsók a Királynak Hazahozásában?

És Amasának azt Mondjátok: Nemde te is nem én csontom és testem vagy-é? Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha nem leszel a sereg fõvezére minden idõben én elõttem Joáb helyett.

És megnyeré Júda minden emberének Szívét, mint egy emberét, kik elküldének a Királyhoz: Jõjj haza mind te, mind a te Szolgáid.

Hazatére azért a Király; és a mint a Jordánhoz érkezék, Júda férfiai Gilgálba menének, hogy a Királynak eleibe jussanak, és általvigyék a Királyt a Jordánon.

Siete pedig Sémei is, Gérának fia, a Bahurimból Való Benjáminita, és õ is a Júda nemzetségével eleibe méne Dávid Királynak.

És ezer ember vala õ vele Benjámin nemzetségébõl, és Siba, a Saul Házában Való szolga, és tizenöt fia, és Húsz Szolgája is vele Valának, és általmenének a Jordánon a Király elõtt.

Kompot is vivének által, hogy a Király Háznépét általhozzák, és hogy kedve szerint cselekedjenek. Sémei pedig Gérának fia, térdre esék a Király elõtt, mikor a Jordánon általment.

És monda a Királynak: Ne Tulajdonítsa vétkül nékem az én uram az én álnokságomat; és ne emlékezzél meg Arról, hogy gonoszul cselekedék veled a te Szolgád azon a napon, a melyen az én uram, a Király Jeruzsálembõl kiméne, hogy Szívére venné a Király;

Mert elismeri a te Szolgád, hogy én vétkeztem, és ímé az egész József nemzetsége közûl én jöttem ma elõször, hogy a Királynak, az én uramnak eleibe menjek.

És felele Abisai, Sérujának fia és monda: Nem ölöd-é meg azért Sémeit, hogy Káromlásokat Szólott az Úrnak felkentje ellen?

Monda pedig Dávid: Mi közöm van veletek, Sérujának fiai, hogy ellenkezni akartok velem ma? Ma kellene-é embert ölni Izráelben? Mintha nem Tudnám, hogy ma lettem újonnan Izráel Királya.

És monda a Király Sémeinek: Nem halsz meg; és megesküvék néki a Király.

Méfibóset is, Saulnak fia eleibe jöve a Királynak, és sem Lábait, sem Szakálát meg nem Tisztította, sem Ruháját meg nem mosatta Attól a Naptól fogva, hogy a Király elment vala, mindama napig, a melyen békességgel haza jöve.

És lõn, hogy mikor Jeruzsálembõl kijött eleibe a Királynak, monda néki a Király: Miért nem jöttél volt el velem Méfibóset?

És õ felele: Uram Király, az én Szolgám csalt meg engem; mert azt mondotta a te Szolgád: Megnyergeltetem a szamarat, és felülök Rá, és elmegyek a Királylyal; mert Sánta a te Szolgád.

És Rágalmazott engem, a te Szolgádat az én uram, a Király elõtt; de az én uram, a Király olyan, mint az Istennek angyala: azért cselekedjél úgy, a mint néked tetszik!

Monda néki akkor a Király: Mi szükség többet Szólnod? Én megmondottam, hogy te és Siba osztozzatok meg a Jószágon.

És monda Méfibóset a Királynak: Elveheti az egészet, csakhogy az én uram, a Király békességben haza jöhete.

A Gileádból Való Barzillai is eljöve Rógelimból, és általméne a Királylyal a Jordánon, kisérvén õt a Jordánon.

Barzillai pedig igen vén ember vala, nyolczvan esztendõs, és õ Táplálta vala a Királyt, Míg Mahanáimban lakott; mert igen gazdag ember vala.

Monda pedig a Király Barzillainak: Jere velem és eltartlak téged Magamnál Jeruzsálemben.

Barzillai pedig monda a Királynak: Mennyi az én életem esztendeinek napja, hogy én felmehetnék a Királylyal Jeruzsálembe?

Nyolczvan esztendõs vagyok ma, avagy képes vagyok-é még különbséget tenni a Jó és rossz között, vagy érzem-é, a te Szolgád, ízét annak, a mit eszem és iszom, vagy gyönyörködhetem-é az éneklõ férfiak és asszonyok hangjaiban? Miért lenne terhére a te Szolgád az én uramnak, a Királynak?

Egy kevés ideig óhajtana a Jordánon átmenni a Királylyal a te Szolgád; miért adna azért a Király nékem ily nagy jutalmat?

Hadd menjen vissza, kérlek, a te Szolgád, és hadd haljak meg az én Városomban, az én Atyámnak és Anyámnak temetõhelyében. Hanem Inkább ímhol a te Szolgád, Kimhám, menjen el õ a Királylyal, az én urammal, és cselekedjél úgy vele, a mint néked Jónak tetszik.

És monda a Király: Jõjjön el velem Kimhám és azt cselekeszem vele, a mi néked tetszik; és valamit tõlem Kivánsz, megcselekeszem veled.

Mikor pedig általkelt a Jordánon az egész nép, és a Király is általment, Megcsókolván a Király Barzillait, Megáldá õt, ki visszatére az õ helyére.

Általméne pedig a Király Gilgálba, és Kimhám õ vele megy vala és Júdának egész népe, a kik a Királyt átszállították, sõt Izráel népének is fele.

És ímé, Izráelnek minden férfiai eljövének a Királyhoz és Mondák a Királynak: Miért loptak el téged a mi Atyánkfiai, a Júda nemzetsége? És Hozták által a Királyt és az õ Háznépét a Jordánon, és Dávidnak minden embereit vele egyetemben?

Felelének pedig Mindnyájan a Júda férfiai az Izráel férfiainak: Azért, mert a Király közelebb áll Hozzám; és miért neheztelsz ezért a dologért? Avagy megvendégelt-é azért a Király? vagy Megajándékozott-é valami Ajándékkal?

Felelvén pedig az Izráel férfiai a Júda férfiainak, Mondának: Tízszeres részem van nékem a Királyhoz, és Dávidra nézve is elsõbbségem van feletted. Miért Tartottál azért semminek engem? Avagy nem én tettem-é legelõször Szóvá, hogy hozzuk haza a mi Királyunkat? De Mindazáltal erõsebb lõn a Júda férfiainak szava, az Izráel férfiainak Szavánál.