Sámuel második könyve

Lõn pedig nagy éhség Dávidnak idejében Három egész esztendeig Egymás Után, és megkeresé e miatt Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az õ Vérszopó Háznépéért van ez; mivelhogy megölte a Gibeonitákat.

Hivatá azért a Király a Gibeonitákat és Szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közûl Valók Valának, hanem az Emoreusok Maradékából, a kiknek az Izráel fiai megesküdtek vala: Saul Mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat Levágassa az Izráel és Júda nemzetsége Iránti Buzgalomból).

És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?

Akkor Mondának a Királynak: Annak az embernek a Házából, a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk gonoszt gondola, hogy Megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész Határában:

Adj nékünk hét embert az õ maradékai közûl, a kiket felakaszszunk az Úr elõtt, Saulnak, az Úr Választottjának Gibeájában. És monda a Király: Én átadom.

És kedveze a Király Méfibósetnek, Jonathán Fiának, ki Saul fia vala, az Úr nevére tett esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között.

De elvevé a Király Aja Leányának, Rispának két Fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul Leányának, Mikálnak öt Fiát, kiket szült Barzillai Fiának, Adrielnek, a Méholátból Valónak.

És Adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik Felakaszták õket a hegyen az Úr elõtt. Ezek Tehát egyszerre heten Pusztulának el, és az Aratás elsõ napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.

Võn pedig Rispa, Ajának Leánya egy Zsákruhát, és Kiteríté azt Magának a Kõsziklán az Aratás kezdetétõl fogva, Míg esõ lõn Reájok az égbõl: és nem engedé az égi madarakat azokra Szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka.

És Megmondák Dávidnak, a mit Rispa, Ajának Leánya, Saulnak ágyasa cselekedett.

Akkor elméne Dávid, és Elhozá a Saul és Jonathán tetemeit és Jábes-Gileádbeliektõl, kik Ellopták vala azokat a Bethsánnak Utczájáról, a hol õket a Filiszteusok Felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén.

És Elhozták onnét Saulnak és az õ Fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, a kik felakasztattak.

És eltemeték Saulnak és az õ Fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, Sélában, az õ Atyjának, Kisnek Sírboltjában; és megtették mindazt, a mit a Király parancsolt. És kiengesztelõdött ez által Isten az Ország Iránt.

Ezután ismét Háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az õ Szolgáival együtt, és Harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid Elfárada.

Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások Maradékából Való vala (kinek kopjavasa Háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi Szerszámmal volt felövezve), Elhatározá Magában, hogy megöli Dávidot;

De Abisai, Sérujának fia Segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel Fogadák néki a Dávid Szolgái, ezt Mondván: Soha többé velünk hadba nem jösz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.

Lõn Azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób Városánál, és Sibbékai, Husát Városból Való, akkor megölé Sáfor, ki az óriások maradékai közûl Való vala.

Azután újra lõn Háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehembõl Való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövõknek Zugolyafája:

Gáthban is volt Háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és Lábain hat-hat ujjai Valának, azaz mindenestõl huszonnégy, és ez is óriástól Származott vala.

És Szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid Bátyjának, Simeának fia.

Ezek négyen Származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az õ Szolgáinak kezeik által estek el.