Sámuel második könyve

Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot õ ellenek, ezt Mondván: Eredj el, Számláld meg Izráelt és Júdát.

Monda azért Dávid Joábnak, az õ serege fõvezérének: Menj el, Járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és Számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek Számát.

És monda Joáb a Királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még Százannyit, mint a menynyi most van, és Lássák az én uramnak, a Királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a Király?

Azonban hatalmasabb volt a Királynak szava a Joábénál és a többi fõemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a Király elõl, hogy Megszámlálják a népet, az Izráelt.

És általkelének a Jordánon és Tábort Járának Aroer Város mellett jobbkéz felõl, Gád völgyében, és Jáser mellett.

Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.

Ezután menének a Tírus erõs Városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden Városaiba. Innét menének a Júdának dél felõl Való részére, Beersebába.

És mikor Bejárták az egész Országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz Hónap és Húsz nap mulva.

És Beadá Joáb a Megszámlált népnek Számát a Királynak; és Izráelben Nyolczszázezer erõs Fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében Ötszázezer Férfiú vala.

Minekutána pedig Dávid a népet Megszámlálta, megsebhedék az õ Szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te Szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!

És mikor felkelt reggel Dávid, Szóla az Úr Gád Prófétának, a ki Dávidnak Látnoka vala, ezt Mondván:

Menj el, és Szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elõdbe, Válaszd egyiket magadnak ezek közûl, hogy a szerint cselekedjem veled.

Elméne azért Gád Dávidhoz, és Tudtára Adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig Való éhség Szálljon földedre? Vagy hogy Három Hónapig ellenségeid elõtt Bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy Három napig Döghalál legyen Országodban? Most gondold meg és Lásd meg, micsoda Választ vigyek annak, a ki engem elküldött.

És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk Inkább az Úr kezébe, mert nagy az õ Irgalmassága, és ne essem ember kezébe.

Bocsáta Annakokáért az Úr Döghalált Izráelre, reggeltõl fogva az elrendelt ideig, és Meghalának a nép közûl Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.

És Szóla Dávid az Úrnak, mikor Látta az angyalt, a ki a népet Vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem Hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, Inkább forduljon a te kezed ellenem és az én Atyámnak Háznépe ellen.

Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass Oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérûjén.

És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.

És feltekintvén Arauna, Látá, hogy a Király az õ Szolgáival õ Hozzá megy; és Arauna kimenvén, Meghajtá Magát a Király elõtt, arczczal a föld felé.

És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a Király az õ Szolgájához jõ? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tõled e szérût, és Oltárt Építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a Csapás a nép között.

Monda Arauna Dávidnak: Vegye el Hát az én uram, a Király és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a Boronák és az ökrök Szerszámai pedig fa helyett;

Arauna mindezt, óh Király, a Királynak adja. És monda Arauna a Királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.

Monda pedig a Király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tõled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen Való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérût és az ökröket ötven ezüst sikluson.

És Oltárt Építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égõ és Hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a Csapás Izráelben.