Sámuel második könyve
Sámuel II. könyve, 3. rész
Sok ideig Tartó Hadakozás lõn a Saul Háznépe között és a Dávid Háznépe között. Dávid pedig mind feljebb-feljebb emelkedik és erõsbödik vala; a Saul Háza pedig Alább-Alább Száll és fogy vala.
Fiai születének Dávidnak Hebronban, kik között elsõszülött vala Ammon, a Jezréelbõl Való Ahinoámtól;
A Második pedig Kileáb, a Kármelbeli Nábál feleségétõl, Abigailtól Való, és a harmadik Absolon, a Máákha fia, a ki a Gessurbeli Thalmai Király Leánya vala;
És a negyedik Adónia, Haggitnak fia, és az ötödik Sefátia, Abitál fia.
A hatodik Ithreám, Eglától, Dávid feleségétõl Való: ezek születtek Dávidnak Hebronban.
Míg a Hadakozás tartott a Saul Házanépe és a Dávid Házanépe között, Abner igen ragaszkodék a Saul Házanépéhez.
Vala pedig Saulnak egy ágyasa, kinek neve vala Rizpa, Ajának Leánya; és monda Isbóset Abnernek: Miért mentél be az én Atyámnak ágyasához?
Felette igen megharaguvék azért Abner az Isbóset Szaván, és monda: Ebfej vagyok-é én, ki Júdával tart? Én most nagy Irgalmasságot cselekedtem a te Atyádnak, Saulnak Házával, az õ atyjafiaival és Rokonságaival, és nem adtalak téged Dávidnak kezébe; és te mégis ez asszonynak vétkét Reám fogod most.
Úgy cselekedjék Isten Abnerrel most és Ezután is, hogy a mint megesküdött az Úr Dávidnak, én is a szerint cselekeszem vele:
Hogy elveszem a Királyságot Saulnak Házától, és Megerõsítem Dávidnak székét az Izráel és a Júda felett, Dántól fogva, mind Bersebáig.
És nem felelhete semmit erre Abnernek, mivelhogy igen fél vala tõle.
Követeket külde azért Abner Dávidhoz maga helyett ilyen izenettel: Vajjon kié az Ország? Azt Mondván: Tégy frigyet velem, és ímé az én erõm is te melletted lesz, hogy az egész Izráelt Hozzád hajtsam.
Kinek felele Dávid: Jó, én frigyet kötök veled. De Mindazáltal egyet kérek tõled, Mondván: Addig ne Lássad az én arczomat, Míg el nem hozod nékem Mikált, a Saul Leányát, mikor ide akarsz jõni, hogy arczomat Lássad.
És követeket külde Dávid Isbósethez, a Saul Fiához, kik ezt Mondják: Add vissza az én feleségemet, Mikált, kit én Száz Filiszteus elõbõrével jegyeztem el magamnak.
Elkülde azért Isbóset, és elvéteté õt az õ férjétõl Páltieltõl, Láis Fiától.
És vele ment az õ férje is, Sírva követvén õt Bahurimig; és ott Mondá néki Abner: Eredj, menj vissza; és haza tére.
Annakutána Abner Szóla az Izráel véneinek, Mondván: Immár régtõl fogva Kivántátok Dávidot, hogy Királyotok legyen néktek:
Azért most vigyétek véghez; mert az Úr Szólott Dávidnak, ezt Mondván: Az én Szolgámnak Dávidnak keze által Szabadítom meg az én népemet Izráelt a Filiszteusok kezébõl, és minden ellenségeinek kezébõl.
Azután Szóla Abner a Benjámin nemzetségével is, és elméne Abner Dávidhoz is Hebronba, hogy megjelentse néki mindazt, a mi tetszenék Izráel népének és Benjámin egész nemzetségének.
Mikor pedig eljutott Abner Dávidhoz Hebronba, és vele együtt Húsz ember, megvendégelé Dávid Abnert és a vele volt embereket.
Ennekutána monda Abner Dávidnak: Felkelek és elmegyek, hogy az egész Izráelt ide gyûjtsem az én uram eleibe, a Király eleibe, a kik frigyet kössenek te veled, és Uralkodjál mindeneken úgy, a mint Szívednek tetszik. És Visszabocsátá Dávid Abnert, és elméne békével.
És ímé a Dávid Szolgái és Joáb jõnek vala a Táborból, és sok Prédát hoznak magukkal, de Abner nem volt Már Dávidnál Hebronban, mert Elbocsátotta õt és békével elment vala.
Joáb pedig és az egész sereg, mely õ vele vala, a mint megérkezének, Értesíték Joábot e dolog felõl, Mondván: Ide jött Abner, Nérnek fia a Királyhoz, és Visszabocsátá õt, és békével hazatére.
Beméne azért Joáb a Királyhoz és monda: Mit cselekedtél? Ímé Abner Hozzád jött, miért Bocsátád el õt, hogy elmenjen?
Ismered-é Abnert, a Nér Fiát? Csak azért jött volt ide, hogy megcsalhasson és kikémlelje a te kijövésedet és bemenésedet, és megtudjon mindent, a mit te cselekszel.
És kimenvén Joáb Dávidtól, követeket külde Abner Után, kik Visszahozák õt a Sira Kútjától; Dávid azonban nem tudja vala.
Visszajövén Abner Hebronba, Félreszólítá õt Joáb a kapu között, mintha titokban akarna vele beszélni, és általüté ott õt az ötödik Oldalbordájánál, és meghala Asáelnek, a Joáb Atyjafiának véréért.
Mely dolgot Minekutána megtudott Dávid, monda: Ártatlan vagyok én és az én Országom mindörökké az Úr elõtt, Abnernek, a Nér Fiának vérétõl.
Szálljon ez Joábnak fejére, és az õ Atyjának egész Háznépére; és el ne fogyjon a Joáb Házából a Folyásos, a bélpoklos, a Mankón Járó, és a ki fegyver miatt vész el, és a kenyér nélkûl szûkölködõ.
Joáb pedig és Abisai, az õ atyjafia azért ölék meg Abnert, mivelhogy megölte vala az õ Atyjokfiát, Asáelt Gibeonban a harczon.
Monda pedig Dávid Joábnak és mind az egész népnek, mely vele vala: Szaggassátok meg Ruháitokat, és öltözzetek Zsákba, és Sírjatok Abner elõtt! Dávid Király pedig megy vala a Koporsó Után;
És eltemeték Abnert Hebronban. Akkor Felkiálta a Király, és igen Síra az Abner Koporsója felett, és Síra az egész nép is.
És a Király Gyászdalt szerezvén Abner felett, monda: Gaz Halállal kelle kimulnia Abnernek?
A te kezeid nem voltak megkötve, sem Lábaid Békóba verve; de úgy vesztél el, mint álnok ember miatt szokott elveszni az ember! És Siratá õt ismét az egész nép.
Elõjöve pedig mind az egész nép, hogy enni adjanak Dávidnak, mikor még a nap fenn vala, de megesküvék Dávid, ezt Mondván: Úgy cselekedjék én velem az Isten most és Ezután is, hogy Míg a nap le nem megy, sem kenyeret, sem egyebet nem eszem.
Mely dolgot mikor az egész község megértett, igen tetszék nékik; valamint a többi dolga is, a mit a Király cselekeszik vala, igen tetszék nékik.
És megértette azon a napon az egész nép és az egész Izráel, hogy nem a Királytól volt, hogy Abnert, a Nér Fiát megölték.
Monda pedig a Király az õ Szolgáinak: Nem Tudjátok-é, hogy nagy fejedelem esett ma el az Izráelben?
Én pedig ma erõtelen, noha felkent Király vagyok; ezek pedig a Sérujának fiai hatalmasabbak Nálamnál. De fizessen meg az Úr annak, a ki gonoszt cselekeszik, az õ Gonoszsága szerint.