A királyokról írt I. könyv
Királyok I. könyve, 19. rész
És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a Prófétákat fegyverrel.
És követet külde Jézabel Illéshez, Mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig.
A mit mikor megértett, felkelvén elméne, Vigyázván az õ életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott Hagyá az õ Szolgáját.
Õ pedig elméne a Pusztába egynapi Járó földre, és elmenvén leüle egy fenyõfa Alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én Atyáimnál!
És lefeküvék és elaluvék a fenyõfa alatt. És ímé angyal illeté õt, és monda néki: Kelj fel, egyél.
És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült Pogácsa és egy Pohár Víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék.
És az Úr angyala eljött Másodszor is és megilleté õt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erõd felett Való utad van.
És õ felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel, egész az Isten hegyéig, Hórebig.
És beméne ott egy barlangba, és ott Hála. És ímé lõn az Úrnak beszéde õ Hozzá, és monda néki: Mit Csinálsz itt Illés?
Õ pedig monda: Nagy Búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert Elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te Oltáraidat Lerontották, és a te Prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedûl maradtam, és engem is Halálra keresnek.
2 Мој:20:5 1 Цар:18:4 1 Цар:18:22 1 Цар:18:30 1 Цар:19:14 1 Цар:22:8 2 Цар:10:16 Псал.:69:9 Рим.:11:3 És monda: Jõjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr elõtt. És ímé ott az Úr volt elmenendõ. És az Úr elõtt megyen vala nagy erõs szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a Kõsziklákat az Úr elõtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél Után Földindulás lett; de az Úr nem volt a Földindulásban sem.
És a Földindulás Után tûz jöve, de nem volt az Úr a tûzben sem. És a tûz Után egy halk és Szelíd hang hallatszék.
És mikor Illés ezt hallotta, befedé az õ Arczát Palástjával, és kimenvén, Megálla a barlang Ajtajában, és ímé Szózat lõn õ Hozzá, a mely ezt Mondá: Mit Csinálsz itt Illés?
És õ felele: Nagy Búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai Elhagyták a te szövetségedet, Lerontották a te Oltáraidat, és a te Prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedûl maradtam, és engem is Halálra keresnek.
És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a Pusztán át Damaskusba, és mikor oda Jutándasz, kenjed Királylyá Hazáelt Siriában;
És Jéhut, a Nimsi Fiát kenjed Királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát Fiát pedig kenjed Prófétává a te helyedbe.
És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétõl, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétõl, azt Elizeus öli meg.
De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem Csókolta azt.
És õ elmenvén onnét, Megtalálá Elizeust, a Sáfát Fiát, a mint Szántott tizenkét Járom ökörrel, és õ maga a tizenkettedikkel volt; és Illés Hozzá méne, és az õ Palástját Reá veté.
És õ Elhagyván az ökröket, Illés Után futott, és monda: Kérlek, hadd Csókoljam meg az én Atyámat és az én Anyámat, és Azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?
És elmenvén õ tõle, võn Azután egy Pár ökröt, és Levágá azt, és az ekéhez Való Szerszámokból tüzet Rakván, megfõzé azok Húsát, és a népnek Adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés Után, és Szolgála néki.
