A királyokról írt I. könyv

És Benhadád, Siria Királya összegyûjté egész seregét, és harminczkét Király volt õ vele és nagyon sok Ló és szekér, és felméne és Megszállá Samariát, és ostromolni kezdte azt.

És követeket küldött Akhábhoz, az Izráel Királyához a Városba;

És azt izené néki: Azt mondja Benhadád: A te ezüstöd és aranyad az enyém, a te feleségeid is és a te szép fiaid is az enyémek.

És felele az Izráel Királya, és monda: A mint megmondottad uram, Király, tiéd vagyok mindenekkel, a melyeket Bírok.

Megtérvén pedig a követek, Mondának: Azt mondja Benhadád: Miután Hozzád küldöttem, és azt izentem, hogy a te ezüstödet és aranyadat és a te feleségeidet és fiaidat add nékem,

Azért holnap ilyenkor elküldöm az én Szolgáimat Hozzád, és Felkutatják a te Házadat, és a te Szolgáid Házait; és kezekhez veszik, a mi csak kedves elõtted, és Elhozzák.

Akkor Egybehívá az Izráel Királya mind az Ország véneit, és monda: Vegyétek eszetekbe, és Lássátok meg, minemû gonosz Szándékkal van ez; mert Hozzám küldött az én feleségeimért és gyermekeimért, ezüstömért és aranyomért, és meg nem tagadtam tõle.

És Mondának néki a vének Mindnyájan, és az egész nép: Ne engedj néki, és az õ Akaratját be ne Teljesítsd.

És õ monda a Benhadád követeinek: Mondjátok meg az én uramnak, a Királynak: Mindazokat, a melyek felõl elõször izentél a te Szolgádnak, megcselekszem, de ezt a dolgot nem tehetem meg. Így elmenvén a követek, Megmondának néki a Választ.

Akkor Hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek, és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem Való nép közûl mindenkinek csak egy-egy marokkal is jusson!

És felele az Izráel Királya, Mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki Már leveti a fegyvert!

Meghallván pedig ezt a Választ, mikor õ ivott a Királyokkal a Sátorokban, monda az õ Szolgáinak: Vegyétek körûl a Várost! És azok körûlvevék azt.

És ímé egy Próféta méne Akhábhoz, az Izráel Királyához, a ki ezt Mondá: Azt mondja az Úr: Avagy nem Láttad-é mindezt a nagy Sokaságot: ímé e mai napon kezedbe adom azt, hogy megtudjad, hogy én vagyok az Úr!

Monda pedig Akháb: Ki által? És felele: Azt mondja az Úr: A Tartományok fejedelmeinek ifjai által. Akkor monda Akháb: Ki kezdje meg a harczot? És felele: Te!

Megszámlálá azért a Tartományok fejedelmeinek ifjait, a kik Kétszázharminczketten voltak; Ezekután Megszámlálá mind az Izráel fainak is minden népét, hétezer embert.

És Elindulának délben. Benhadád pedig ott ivott a Királyokkal a Sátorokban, és lerészegedett õ és a harminczkét Király, a ki Segítségére jött vele.

És a Tartományok fejedelmeinek ifjai vonultak ki legelõször. Benhadád pedig elkülde, és Megmondották néki, ezt Mondván: Valami férfiak jöttek ki Samariából!

És monda: Akár békességért jöttek ki, Fogjátok meg õket elevenen; Akár viadalért jöttek ki, Fogjátok el õket elevenen.

De mikor kivonultak a Városból a Tartományok fejedelmeinek ifjai és a sereg, a mely õket követte:

Mindenik Vágni kezdte azt, a ki eléje került, és elfutottak a Siriabeliek, az Izráel pedig kergette õket, és megfutott maga Benhadád, Siria Királya is lovon a lovagokkal együtt.

És Azután kivonult az Izráel Királya, és megveré mind a lovagokat, mind a szekereket, és megveré a Siriabelieket nagy Csapással.

És méne az Izráel Királyához egy Próféta, és ezt Mondá néki: Menj el, Erõsítsd meg magad, és vedd eszedbe és Lásd meg, mit kelljen cselekedned, mert esztendõ mulva ismét feljõ Siria Királya ellened.

A siriabeli Király Szolgái pedig Mondának néki: A hegyeknek istenei az õ isteneik, azért gyõztek le bennünket; de Vívjunk csak meg velök a Síkon, és Meglátod, ha le nem gyõzzük-é õket.

És tedd ezt: Küldd el a Királyokat, mindeniket a maga helyérõl; és állíts hadnagyokat helyettök.

És szervezz magadnak olyan sereget, mint az volt, a melyet elvesztettél, és olyan lovakat és szekereket, mint amazok voltak; és Vívjunk meg velök a Síkon, és Meglátod, ha le nem gyõzzük-é õket? És engede az õ szavoknak, és akképen cselekedék.

De az Izráel fiai Összeszámláltattak és Elláttattak élelemmel, és eleikbe menének azoknak. Táborba Szállván pedig az Izráel fiai, amazokhoz képest olyanok voltak, mint két kicsiny Kecskenyájacska; Míg a Siriabeliek ellepték a földet.

Jött vala pedig egy Isten embere, és Szóla az Izráel Királyának, Mondván: Azt mondja az Úr: Azért mert a Siriabeliek azt Mondották, hogy csak a hegyeknek Istene az Úr, és nem a völgyeknek Istene is: mindezt a nagy Sokaságot a te kezedbe adom, hogy megismerjétek, hogy én vagyok az Úr.

És ott Táboroztak egészen velök szemben hetednapig. A hetedik napon Azután megütköztek, és az Izráel fiai Levágtak a Siriabeliek közûl egy nap Százezer gyalogost.

És a többiek elmenekültek Afek Városába; de a falak Rászakadtak a megmaradott huszonkétezer emberre, és Benhadád is elfutott és ott bolyongott a Városban Kamaráról-Kamarára.

És Mondának néki az õ Szolgái: Ímé hallottuk, hogy az Izráel Házának Királyai kegyelmes Királyok, azért hadd öltözzünk Zsákokba, és vessünk köteleket a mi nyakunkba, és menjünk ki az Izráel Királyához, Talán életben hagyja a te lelkedet.

És Zsákokba öltözének, és köteleket vetének nyakokba, és elmenének az Izráel Királyához, és Mondának: A te Szolgád, Benhadád, ezt mondja: Hagyd életben kérlek, az én lelkemet! És monda: Él-e még? én Atyámfia õ!

És a férfiak Jó jelnek vették, azt és gyorsan Megragadták a Szót, és Mondának: A te Atyádfia Benhadád él. És monda: Menjetek, és Hozzátok ide õt. Kijöve azért õ Hozzá Benhadád, és felülteté õt az õ szekerébe,

És monda néki: A Városokat, a melyeket elvett volt az én Atyám a te Atyádtól, azokat visszaadom, és Csinálj magadnak Utczákat Damaskusban, mint az én Atyám Csinált volt Samariában; én ezzel a kötéssel Bocsátalak el téged. És szövetséget kötött vele, és Elbocsátá õt.

Egy Férfiú pedig a Próféták fiai közûl monda az õ Felebarátjának az Úr beszédje szerint: Verj meg engem kérlek; de ez nem Akará õt megverni.

Akkor monda néki: Azért, mert nem engedtél az Úr Szavának: ímé mihelyt én tõlem elmégy, megöl téged az Oroszlán. És a mikor elment õ tõle, Találá õt egy Oroszlán, és megölé.

Talála Azután Más férfiat, a kinek monda: Kérlek, verj meg engem. És megveré az annyira, hogy Megsebesítette.

És elméne a Próféta, és az útfélen a Király elé álla és Elváltoztatá Magát szemeit bekötözvén.

Mikor pedig arra ment el a Király, Kiálta a Királyhoz, és monda: A te Szolgád kiment volt a hadba, és ímé egy Férfiú eljövén, hoza én Hozzám egy Férfiút, és monda: Õrizd meg ezt a Férfiút; ha Elszaladánd, meg kell halnod érette, vagy egy Tálentom ezüstöt fizetsz.

És mialatt a te Szolgádnak itt és amott dolga volt, az az ember Már nem volt. És monda néki az Izráel Királya: Az a te ítéleted; magad akartad.

És Mindjárt elvevé a kötést az õ szemérõl, és megismeré õt az Izráel Királya, hogy a Próféták közûl Való.

És monda néki: Ezt mondja az Úr: Mert Elbocsátottad kezedbõl a Férfiút, a kit én Halálra Szántam, azért lelked lészen lelkéért, és néped népéért.

És Házához méne az Izráel Királya Szomorú és Megbúsult Szívvel, és méne Samariába.