A királyokról írt I. könyv

És történt ezek Után, hogy a Jezréelbeli Nábótnak egy szõlõje volt Jezréelben, Akhábnak, Samaria Királyának a Háza mellett.

És Szóla Akháb Nábótnak, Mondván: Add nékem a te szõlõdet, hogy legyen veteményes kertem; mert közel van az én Házamhoz, és néked érette jobb szõlõt adok Annál, vagy ha néked tetszik, pénzûl adom meg az árát.

És felele Nábót Akhábnak: Isten õrizzen, hogy néked adjam az én Atyáimtól maradt örökséget.

Akkor haza méne Akháb nagy Bánattal és haraggal a beszéd miatt, a melyet Szólott néki a Jezréelbeli Nábót, Mondván: Nem adom néked az én Atyáimtól maradt örökséget; és lefeküvék az õ ágyára, és Arczát a fal felé Fordítá, és nem evék kenyeret.

Hozzá menvén az õ felesége Jézabel, monda néki: Miért Háborodott meg a te Szíved, és kenyeret nem eszel?

És õ monda néki: Mert ama Jezréelbeli Nábóttal beszéltem, és azt Mondám néki: Add nékem a te szõlõdet pénzért, vagy ha Inkább tetszik, Más szõlõt adok néked érette, õ pedig azt mondta: Nem adom néked az én szõlõmet.

Akkor monda néki Jézabel, az õ felesége: Te Bírod-é most az Izráel Királyságát? Kelj fel, egyél kenyeret, és a te Szíved örvendezzen, én majd néked adom a Jezréelbeli Nábót szõlõjét.

És levelet írt Akháb nevével, a melyet megpecsételt az õ gyûrûjével, és elküldé azt a levelet a véneknek és a fõembereknek, a kik Nábóttal egy Városban laktak,

És a levélben ezt írta, Mondván: Hirdessetek bõjtöt, és ültessétek Nábótot a nép élére,

És ültessetek vele szembe két istentelen embert, a kik Tanúbizonyságot tegyenek õ ellene, Mondván: Megszidalmaztad az Istent és a Királyt. Azután vigyétek ki, és kövezzétek meg õt, hogy meghaljon.

És ekképen cselekedének a vének és a fõemberek, a kik az õ Városában laktak, a mint Jézabel nékik megparancsolta, és a mint a levélben Megírta, a melyet nékik küldött;

Bõjtöt hirdetének, és ülteték Nábótot a nép élére.

Elõjöve Azután két istentelen ember, és leült vele szemben, és Tanúbizonyságot tettek ez istentelen emberek Nábót ellen a nép elõtt, Mondván: Megszidalmazta Nábót az Istent és a Királyt. Kivivék azért õt a Városból, és megkövezék, és meghala.

Azután megizenék Jézabelnek, Mondván: Megköveztetett Nábót, és meghalt.

Mikor pedig meghallotta Jézabel, hogy megköveztetett Nábót és meghalt, monda Jézabel Akhábnak: Kelj fel és foglald el a Jezréelbeli Nábót szõlõjét, a melyet nem akart néked pénzért oda adni; mert nem él Nábót, hanem meghalt.

És mikor meghallotta Akháb, hogy Nábót meghalt, felkelt Akháb, hogy lemenjen a Jezréelbeli Nábót szõlõjébe, és azt elfoglalja.

Akkor Szóla az Úr Thesbites Illésnek, Mondván:

Kelj fel, és menj Akhábnak, az Izráelbeli Királynak eleibe, a ki Samariában lakik ímé ott van a Nábót szõlõjében, a melybe lement, hogy azt elfoglalja;

És Szólj néki, ezt Mondván: Így Szól az Úr: Nemde megölted-é és nemde el is foglaltad-é? És Szólj néki, Mondván: Ezt mondja az Úr: Ugyanazon a helyen, a hol Felnyalták az ebek Nábót vérét, ebek Nyalják fel a te véredet is!

És monda Akháb Illésnek: Megint Rám Találtál ellenségem? És õ monda: Rád Találtam; mert te magadat mindenestõl arra adtad, hogy Gonoszságot cselekedjél az Úr szemei elõtt.

Ímé, azt mondja az Úr: Veszedelmet hozok Reád, és elvesztem a te maradékaidat, és Kigyomlálom Akhábnak még az ebét is, és a berekesztettet és az elhagyatottat Izráelben;

És Olyanná teszem a te Házadat, mint Jeroboámnak, a Nébát Fiának Házát, és mint Baasának, az Ahija Fiának Házát azért, a miért haragra ingerlettél engem, és a miért bûnbe ejtetted az Izráelt.

És Jézabel felõl is Szóla az Úr, Mondván: Az ebek eszik meg Jézabelt Jezréel kõfala elõtt;

Azt, a ki Akháb Házából a Városban hal meg, az ebek eszik meg; azt pedig, a ki a mezõben hal meg, az égi madarak eszik meg.

Mert Bizonyára nem volt Akhábnak Mássa, a ki Magát arra adta volna, hogy csak Gonoszságot cselekedjék az Úr szemei elõtt, a melyre az õ felesége, Jézabel ösztökélé õt.

Mert igen útálatos dolgot cselekedék, követvén a Bálványokat mind a szerint, a mint cselekedének az Emoreusok, a kiket az Úr kiûzött volt az Izráel fiai elõtt.

Lõn pedig, mikor meghallotta Akháb e beszédeket, Megszaggatá az õ Ruháit, és Zsákba öltözék és bõjtöle, és a Zsákban Hála, és nagy Alázatossággal Jár vala.

És Szóla az Úr Thesbites Illésnek, Mondván: