A királyokról írt I. könyv

Akkor összegyûjté Salamon az Izráel véneit és a nemzetségeknek minden fejeit, az Izráel fiai atyjaiknak fejedelmeit Salamon Királyhoz Jeruzsálembe, hogy az Úr szövetségének Ládáját felvigyék a Dávid Városából, mely a Sion.

És felgyûlének Salamon Királyhoz az Izráel minden férfiai az Ethánim Havában, az ünnepen; ez a hetedik Hónap.

Mikor pedig eljöttek Mindnyájan az Izráel vénei: felvevék a papok a Ládát,

És felvivék az Úr Ládáját, a gyülekezetnek Sátorát, és mind a szent edényeket, melyek Valának a Sátorban, és felvivék azokat a papok és a Léviták.

És Salamon Király és az Izráel egész gyülekezete, a mely õ Hozzá gyûlt, megyen vala õ vele a Láda elõtt, áldozván juhokkal és ökrökkel, melyek meg sem Számláltathatnának, sem pedig meg nem írattathatnának a Sokaság miatt.

És bevivék a papok az Úr szövetségének Ládáját az õ helyére a Ház belsõ részébe, a szentek-szentjébe, a Kérubok Szárnyai Alá.

Mert a Kérubok kiterjesztik vala Szárnyaikat a Láda helye felett, és befedik vala a Kérubok a Ládát és annak Rúdjait felülrõl.

És a rudak olyan Hosszúak voltak, hogy azok vége Látható volt a szenthelyen a szentek-szentjének elsõ része felõl; azonban kivûl nem voltak Láthatók; és ott vannak mind e mai napig.

És nem volt egyéb a Ládában, mint csak a két Kõtábla, a melyeket Mózes a Hórebnél helyezett bele, mikor az Úr szövetséget kötött az Izráel fiaival, mikor kijövének Égyiptom földébõl.

Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelybõl: köd tölté be az Úrnak Házát,

Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az õ Szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsõsége töltötte vala be az Úrnak Házát.

Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy õ lakoznék ködben.

Építve Építettem Házat néked Lakásul; helyet, a hol örökké Lakjál.

Azután megfordult a Király, és Megáldá az Izráel egész gyülekezetét; és az Izráel egész gyülekezete Felállott.

És monda: Áldott legyen az Úr, Izráelnek Istene, a ki Szólott az õ Szája által Dávidnak, az én Atyámnak; és azt az õ Hatalmasságával Beteljesítette, Mondván:

Attól a Naptól fogva, a melyen kihoztam az én népemet, az Izráelt Égyiptomból, soha nem Választottam egyetlen Várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy ott nékem Házat Építenének, a melyben lenne az én nevem; hanem csak Dávidot Választottam, hogy õ legyen az én népem, Izráel felett.

És ámbár az én Atyám Dávid Már elvégezte volt, hogy õ Épít Házat az Úrnak, Izráel Istene nevének;

De az Úr azt Mondá Dávidnak, az én Atyámnak: Azt, hogy arra Gondoltál, hogy az én nevemnek Házan Építs, Jól cselekedted, hogy Szívedben ezt végezted;

Mégis nem te Építesz Házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból Származik, az Épít Házat az én nevemnek.

És Beteljesíté az Úr az õ beszédét, a melyet Szólott; mert felkelék az én Atyám, Dávid helyett, és ülék az Izráel Királyi székibe, a miképen megmondotta vala az Úr, és Megépítém a Házat az Úr, Izráel Istene nevének.

És helyet szerzettem ott a Ládának, a melyben az Úrnak szövetsége vagyon, a melyet szerzett a mi Atyáinkkal, mikor kihozta õket Égyiptom földébõl.

És oda állott Salamon az Úr Oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szembe, és felemelé kezeit az ég felé.

És monda: Uram, Izráel Istene! nincsen Hozzád Hasonló Isten, sem az égben ott fenn, sem a földön itt alant, a ki megtartod a szövetséget és az Irgalmasságot a te Szolgáidnak, a kik te elõtted teljes Szívvel Járnak;

A ki megtartottad azt, a mit a te Szolgádnak, Dávidnak, az én Atyámnak Szólottál; mert magad Szólottál néki, és a te hatalmaddal Beteljesítetted, a mint e mai napon megtetszik.

Most azért Uram, Izráel Istene, tartsd meg, a mit a te Szolgádnak, Dávidnak, az én Atyámnak igértél, ezt Mondván: A te Magodból Való Férfiú el nem fogy én elõttem, a ki az Izráel Királyi székibe üljön; csakhogy a te fiaid õrizzék meg az õ útjokat, hogy én elõttem Járjanak, a mint te én elõttem Jártál.

Most Teljesítsd be, Izráel Istene, a te szavaidat, a melyeket Szólottál a te Szolgádnak, Dávidnak, az én Atyámnak.

Vajjon Gondolható-é, hogy lakozhatnék az Isten a földön? Ímé az ég, és az egeknek egei be nem foghatnak téged; mennyivel kevésbbé e Ház, a melyet én Építettem.

De tekints a te Szolgád Imádságára és könyörgésére, óh Uram, én Istenem, hogy meghalljad a Dícséretet és az Imádságot, a melylyel a te Szolgád könyörög elõtted e mai napon;

Hogy a te szemeid e Házra nézzenek éjjel és nappal, e helyre, a mely felõl azt mondottad: Ott lészen az én nevem; hallgasd meg az Imádságot, a melylyel könyörög a te Szolgád e helyen.

És hallgasd meg a te Szolgádnak és a te népednek, az Izráelnek könyörgését, a kik Imádkozándanak e helyen; hallgasd meg lakhelyedbõl, a mennyekbõl, és Meghallgatván légy kegyelmes!

Mikor vétkezéndik valaki Felebarátja ellen, és esküre köteleztetik, hogy megesküdjék és õ ide jõ, megesküszik az Oltár elõtt ebben a Házban:

Te hallgasd meg a mennyekbõl, és vidd véghez, és tégy igazat a te Szolgáid között, Kárhoztatván az istentelent, hogy fején teljék a mit keresett; és Megigazítván az igazat, megfizetvén néki az õ Igazsága szerint.

Mikor megverettetik a te néped, az Izráel, az õ ellenségeitõl, mivel ellened vétkeztek, és Hozzád megtéréndenek, és Vallást teéndenek a te nevedrõl, és néked Imádkozándanak és könyörgéndenek e Házban;

Te hallgasd meg a mennyekbõl, és Bocsásd meg az Izráelnek, a te népednek vétkét; és hozd vissza õket arra a földre, a melyet Adtál az õ Atyáiknak.

Mikor berekesztetik az ég, és nem lészen esõ, mert ellened vétkeztek; és Imádkozándanak e helyen, és Vallást teéndenek a te nevedrõl, és megtéréndenek az õ bûnökbõl, mert te szorongatod õket:

Te hallgasd meg õket a mennyekbõl, és légy kegyelmes a te Szolgáidnak és az Izráelnek, a te népednek vétke Iránt, Tanítsd meg õket a Jó útra, a melyen Járjanak; és adj esõt a te földedre, a melyet örökségûl Adtál a te népednek.

Éhség, ha lesz e földön, ha Döghalál, Aszály, ragya, Sáska, Cserebogár; ha ellenség Szállja meg kapuit; vagy Más Csapás és nyavalya jövénd Reájok:

A ki akkor könyörög és Imádkozik, legyen az Bárki; vagy a te egész néped, az Izráel, ha elismeri kiki az õ Szívére mért Csapást, és kiterjeszténdi kezeit e Ház felé:

Te hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl, és légy kegyelmes, és cselekedd azt, hogy kinek-kinek fizess az õ útai szerint, a mint megismerted az õ Szívét, mert egyedûl csak te ismered minden embernek Szívét.

Hogy féljenek téged mind éltig, Míg e földnek Színén lakoznak, a melyet Adtál a mi Atyáinknak.

Sõt még az idegen is, a ki nem a te néped, az Izráel közûl Való, ha eljövénd messze földrõl a te nevedért;

(Mert Meghallják a te Nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és Kinyújtott karodat), és eljövén Imádkozánd e Házban:

Te hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög néked, hogy mind az egész földön Való népek megismerjék a te nevedet, és féljenek úgy téged, miképen a te néped az Izráel; és ismerjék meg, hogy a te nevedrõl neveztetik ez a Ház, a melyet én Építettem.

Ha a te néped hadba megy ki az õ ellensége ellen, az úton, a melyen te küldöd el, és Imádkozándik az Úrhoz, Fordulván az úton e Város felé, a melyet te magadnak Választottál és e Ház felé, a melyet Építettem a te nevednek:

Hallgasd meg a mennyekbõl az õ Imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik Igazságot.

És eszökre térnek a földön, melyre fogva vitettek, és megtérvén könyörgenek néked azoknak földökön, a kiktõl fogva elvitettek, Mondván: Vétkeztünk, hamisan és istentelenûl cselekedtünk!

És megtéréndenek te Hozzád teljes Szívökbõl és lelkökbõl, az õ ellenségöknek földében, a kik õket fogva elvitték, és Imádkozándanak Hozzád az õ földöknek útja felé fordulva, a melyet Adtál az õ Atyáiknak, és e Város felé, a melyet magadnak Választottál, és e Ház felé, a melyet a te nevednek Építettem:

Hallgasd meg a mennyekbõl, a te lakhelyedbõl az õ Imádságokat és könyörgésöket, és szerezz nékik Igazságot;

És légy kegyelmes a te néped Iránt, a kik ellened vétkezéndenek, és minden bûneik Iránt, a melyekkel ellened vétkeztek: és szerezz kedvességet nékik azok elõtt, a kik õket fogva Tartják, hogy könyörüljenek rajtok;

Mert õk a te néped és örökséged, a kiket Kihoztál Égyiptomból, a vaskemencze közepébõl,

Hogy a te szemeid nézzenek a te Szolgádnak Imádságára és a te népednek az Izráelnek könyörgésére; Meghallgatván õket mindenkor, mikor téged Segítségûl Hívnak.

Mert te Különválasztottad õket magadnak örökségûl a földnek minden népei közûl; a miképen megmondottad volt Mózes a te Szolgád által, mikor kihoztad a mi Atyáinkat Égyiptomból, Uram, Isten!

És mikor elvégezte Salamon az Úr elõtt Való minden Imádságát és könyörgését, felkele az Úr Oltára elõl, és megszünék az õ térdein Való állástól, és kezeinek az égbe felemelésétõl.

És Felállván Megáldá az Izráel egész gyülekezetét, Felszóval ezt Mondván:

Áldott legyen az Úr, a ki nyugodalmat adott az õ népének, az Izráelnek, minden õ beszéde szerint, csak egy beszéde is Hiábavaló nem volt minden õ Jó beszéde közûl, a melyeket Szólott Mózes, az õ Szolgája által.

Az Úr, a mi Istenünk, legyen velünk, a miképen volt a mi Atyáinkkal, ne hagyjon el minket, el se Távozzék tõlünk,

Hanem hajtsa Magához a mi Szívünket, hogy Járjunk minden õ útaiban, és õrizzük meg az õ parancsolatit, rendeléseit és végezésit, a melyeket a mi Atyáinknak parancsolt.

És ezek a szavak, a melyekkel Imádkoztam az Úr elõtt, legyenek jelen az Úr elõtt a mi Istenünk elõtt éjjel és nappal, hogy ítéletet tegyen az õ Szolgájának és az õ népének, az Izráelnek, minden idõben,

Hogy megismerjék a földön minden népek, hogy csak az Úr az Isten, és hogy õ Kívülötte nincsen Más.

És a ti Szívetek legyen tökéletes az Úrhoz a mi Istenünkhöz, hogy Járjatok az õ rendeléseiben, és õrizzétek meg az õ parancsolatit, miképen e mai napon.

És a Király és az egész Izráel õ vele, áldozatokat áldozának az Úr elõtt.

És Salamon áldozék Háláadó áldozatúl, a melyet áldozék az Úrnak: huszonkétezer ökröt, Százhúszezer juhot. És e képen szentelék fel az Úr Házát a Király és az Izráel minden fiai.

Ugyanazon napon szentelé fel a Király a középsõ pitvart, mely az Úrnak Háza elõtt vala; mert ott szerze egészen Égõáldozatokat, Ételáldozatokat és Hálaáldozatok kövéreit. Mert a Rézoltár, mely az Úr elõtt állott, kisebb volt, mintsem Reá fért volna az Égõáldozat, az Ételáldozat és a Hálaáldozatok kövére.

És Salamon ünnepet szerze ebben az idõben, és vele együtt az egész Izráel; egy nagy gyûlést Hámát Határától fogva Égyiptom Határáig, az Úr elõtt, a mi Istenünk elõtt, hét napig és újra hét napig, azaz tizennégy napig.

És a nyolczadik napon Elbocsátá a népet. És áldák a Királyt, és elmenének az õ hajlékaikba örömmel és Víg Szívvel, mindama Jók felett, a melyeket cselekedett az Úr az õ Szolgájával Dáviddal, és az Izráellel, az õ népével.