A királyokról írt II. könyv
1. rész
És elszakadt Moáb, Akháb Halála Után, az Izráeltõl.
És mikor Akházia kibukott az õ Felházának Korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt Parancsolá: Menjetek el, kérdjetek Tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétõl, hogy Meggyógyulok-é e betegségbõl?
Az Úrnak angyala pedig Szóla Thesbitel Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli Király követeinek, és Szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek Tanácsot kérdeni?
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkûl meghalsz. És elméne Illés.
És mikor a követek visszajöttek õ Hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
És felelének néki: Egy Férfiú jöve elõnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a Királyhoz a ki titeket elküldött, és Mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te a Baálzebubhoz Ekron istenéhez küldesz Tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkûl meghalsz.
És monda nékik: Milyen volt az a Férfiú, a ki elõtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket Szólá néktek?
És felelének néki: Egy szõr-Ruhás ember, Derekán bõr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.
És Hozzá külde egy ötven ember elõtt Járó fõembert, az alatta Való ötven emberrel. És mikor ez Hozzá felment, ott ült fenn a hegy tetején, és monda néki: Isten embere, a Király azt parancsolja: Jõjj le!
Felelvén Illés, monda az ötven ember elõtt Járó fõembernek: Ha én Isten embere vagyok, Szálljon tûz Alá az égbõl, és emészszen meg téged és az alattad Való ötven embert. És tûz Szálla Alá az égbõl, és megemészté õt és az õ ötven emberét.
És ismét külde õ Hozzá a Király Más ötven ember elõtt Való fõembert, mind az ötven férfival egybe, a ki Szóla és monda néki: Isten embere, a Király azt parancsolja, hogy hamar jõjj Alá!
És felele Illés, és monda nékik: Ha Isten embere vagyok, Szálljon tûz az égbõl Alá, és emészszen meg téged és a te ötven emberedet. És Istennek tüze Szálla Alá az égbõl, és megemészté õt és az õ ötven emberét.
És újra elküldött egy harmadik ötven ember elõtt Járó fõembert is, az õ ötven emberével együtt, és felmenvén ez az ötven ember elõtt Járó fõember, elméne és térdre borult Illés elõtt, és könyörögvén néki, monda: Óh Isten embere, kérlek, legyen becsülete a te szemeid elõtt az én lelkemnek, és ezeknek a te Szolgáidnak, ez ötven ember lelkének!
Ímé tûz Szállott le az égbõl és megemészté az ötven ember elõtt Való elébbi két fõembert, az õ ötven emberével egybe: Most azért legyen becsülete az én lelkemnek a te szemeid elõtt!
Ekkor Szóla az Úr angyala Illésnek: Menj Alá vele, ne félj semmit tõle. És õ felkelvén Aláméne vele a Királyhoz.
És Szóla néki: Ezt mondja az Úr: A miért követeket küldöttél Tanácsot kérdeni Baálzebubhoz, Ekron istenéhez, mintha nem volna Izráelben Isten, a kinek a beszédébõl Tanácsot kérdhetnél: azért fel nem kelsz ez ágyból, a melyben fekszel, hanem kétség nélkûl meghalsz.
És meghalt az Úrnak beszéde szerint, a melyet Szólott Illés, és uralkodék Jórám õ helyette, Jórámnak, a Josafát Fiának, a Júdabeli Királynak Második esztendejében; mert Akháziának nem volt fia.
Akháziának egyéb dolgai pedig, a melyeket cselekedett, vajjon nincsenek-é Megírva az Izráel Királyainak Krónika-könyvében?
