A királyokról írt II. könyv

És Athália, Akházia anyja, mikor Látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész Királyi magot megölette.

De Jóseba, Jórám Király Leánya, Akházia huga, Fogá Joást, Akházia Fiát, és Ellopván õt a Király fiai közûl, a kik megölettettek vala, elrejté az õ Dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték õt Athália elõl úgy, hogy ez nem öletteték meg.

És elrejtve vala Joás õ vele együtt az Úr Házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az Országban.

A hetedik esztendõben azonban elküldött Jójada, és Magához hivatta a Káriánusok és a testõrök csapatainak vezéreit, és bevitte õket Magával az Úr Házába, és szövetséget kötött velök, és megesküdteté õket az Úr Házában, és megmutatta nékik a Király Fiát.

A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és a harmadrésze a testõrök Háta mögött Való kapuban, és nagy Szorgalmatossággal õrizzék e Házat, hogy senki Reánk ne üthessen.

Az a két rész pedig közûletek, az egész, a mely szombaton az õrszolgálatból kilép, Vigyázzon az Úr Házának megõrzésére a Királyhoz vezetõ részen.

És vegyétek körûl a Királyt, mindenki kezében fegyverével, és a ki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a Király körûl legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.

És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, a mint meghagyta volt nékik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az õ embereit, azokat, a kik bementek szombaton az õrségre, azokkal együtt, a kiket Felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek.

És a pap a csapatok vezéreinek azokat a Kopjákat és paizsokat adta oda, a melyek Dávid Királyéi voltak és az Úr Házában voltak.

És a testõrök ott állottak a Király körûl, mindenik fegyverrel kezében, a Ház jobb Szárnyától a bal Szárnyáig, az Oltár és a szenthely felé.

És kivezeté Jójada a Király Fiát, és fejébe tevé a Koronát, és kezébe Adá a Bizonyságtételt, és Királylyá tevék õt és felkenék; és kezeikkel Tapsolván, Kiáltának: Éljen a Király!

Mikor pedig Athália meghallotta a testõröknek és a községnek Kiáltását, bement a néphez az Úr Házába.

És mikor szétnézett, ímé a Király ott állott az emelvényen, a mint Szokás, és a Király elõtt állottak a fejedelmek és a Trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és Trombitáltak. Akkor Megszaggatá Athália az õ Ruháit, és Kiáltván, monda: Összeesküvés! Összeesküvés!

De parancsola Jójada pap e csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak és monda nékik: Vezessétek ki õt a sorok között, és ha valaki õt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr Házában.

És útat nyitottak néki, és õ arra az útra ment, a merre a lovakat vezetik be a Király Házába, és ott megölték.

És kötést tõn Jójada az Úr, a Király és a nép között, hogy õk az Úrnak népe lesznek; és külön a Király és a nép között.

És elment az egész föld népe a Baál Templomába, és azt lerombolta, és Oltárait és Bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál Papját az Oltárok elõtt ölték meg. És a pap gondviselõket rendele az Úr Házában,

És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a Káriánusokat és a testõröket és az egész föld népét, elvivék a Királyt az Úrnak Házából, és menének a testõrök Kapujának útján a Király Házához. És Joás üle a Királyok székébe.

És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a Város, Miután megölték Atháliát fegyverrel a Király Háza mellett.

Joás hét esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett.