A királyokról írt II. könyv

Joásnak, az Akházia Fiának, Júda Királyának huszonharmadik esztendejében lett Király Joákház, a Jéhu fia Izráelen Samariában tizenhét esztendeig.

És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és követé Jeroboámnak, a Nébát Fiának bûneit, a ki bûnbe ejté az Izráelt, és nem szakadt el Azoktól.

És felgerjedt az Úr haragja Izráel ellen, és Adá õket Hazáelnek, a Siria Királyának kezébe, és Benhadádnak, a Hazáel Fiának kezébe, az õ életének minden idejében.

De könyörgött Joákház az Úrnak, és Meghallgatá õt az Úr; mert megtekintette az Izráel Nyomorúságát, hogy mikép nyomorgatja õket Siria Királya.

És az Isten Szabadítót küldött Izráelnek, a ki megmentette õket a Siriabeliek Hatalmától, hogy az Izráel fiai lakhassanak az õ Sátoraikban, mint azelõtt.

De még sem Távoztak el a Jeroboám Házának bûneitõl, a ki bûnbe ejté az Izráelt, hanem azokban Jártak; sõt az Asera is helyén maradt Samariában;

Pedig nem hagyattatott meg Joákháznak több nép, mint ötven lovag, Tíz szekér és Tízezer gyalogos; a többit mind megölte Siria Királya, és Olyanná tette, mint a cséplõ pora.

Joákház egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei és az õ ereje vajjon nincsenek-é Megírva az Izráel Királyainak Krónika-könyvében?

És elaluvék Joákház az õ Atyáival, és eltemették õt Samariában; és az õ fia, Joás, uralkodék õ helyette.

Joásnak, a Júda Királyának harminczhetedik esztendejében lett a Király Joás, a Joákház fia, Izráelen Samariában, tizenhat esztendeig.

És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt, és nem Távozék el Jeroboámnak, a Nébát Fiának semmi bûnétõl, a ki az Izráelt bûnbe ejté, hanem azokban Járt.

Joásnak egyéb dolgai pedig és valamit cselekedett és az õ erõssége, a melylyel Amásia, a Júda Királya ellen harczolt, vajjon nincsenek-é Megírva az Izráel Királyainak Krónika-könyvében?

És elaluvék Joás az õ Atyáival, és Jeroboám ült az õ Királyi székibe; és eltemetteték Joás Samariában, az Izráel Királyai mellé.

És monda néki Elizeus: Végy Kézívet és nyilakat. És õ Kézívet és nyilakat vett kezébe.

Akkor monda az Izráel Királyának: Fogd meg kezeddel a Kézívet. És õ Megfogván azt kezével, Elizeus is Rátette kezeit a Király kezeire;

És monda: Nyisd ki az ablakot napkelet felõl. És mikor kinyitotta, monda Elizeus: Lõjj! És lõtt. Akkor monda: Az Úrnak gyõzedelmes nyila ez, gyõzedelmes Nyíl a Siriabeliek ellen; mert megvered a Siriabelieket Afekben a megsemmisülésig.

Monda Azután: Vedd fel a nyilakat. És felvette. Õ pedig monda az Izráel Királyának: Lõjj a földbe, és bele lõtt a földbe Háromszor; Azután abbahagyta.

Akkor megharaguvék Reá az Isten embere, és monda: Ötször vagy hatszor kellett volna lõnöd, akkor megverted volna a Siriabelieket a megsemmisülésig; de így Már csak Háromszor vered meg a Siriabelieket.

Azután meghalt Elizeus, és eltemették. A Moábita Portyázó csapatok pedig az Országba törtek a következõ esztendõben.

És történt, hogy egy embert temettek, és mikor Meglátták a csapatokat, gyorsan odatették azt az embert az Elizeus Sírjába; de a mint odajutott és Hozzáért az Elizeus tetemeihez, megelevenedett és Lábaira állott.

Hazáel pedig, a Siria Királya Nyomorgatá az Izráelt Joákház minden napjaiban.

De megkegyelmezett az Úr nékik, és megkönyörült rajtok, és Hozzájok tért az õ szövetségéért, a melyet kötött volt Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal, és nem akarta õket Elveszíteni, sem el nem vetette õket az õ Orczája elõl mind ez ideig.

És meghalt Hazáel, Siria Királya, és az õ fia, Benhadád lett helyette a Király.

És visszavevé Joás, a Joákház fia Benhadádnak, a Hazáel Fiának kezébõl a Városokat, a melyeket erõvel elvett volt Joákháznak, az õ Atyjának kezébõl. Háromszor veré meg õt Joás, és visszaszerezte Izráel Városait.