A királyokról írt II. könyv

Ebben az idõben Halálosan megbetegedett Ezékiás, és Hozzá menvén Ésaiás Próféta, az Ámós fia, monda néki: Azt mondja az Úr: Rendeld el Házadat, mert meghalsz és nem élsz.

Akkor arczczal a falhoz fordult, és könyörgött az Úrnak, Mondván:

Óh Uram, emlékezzél meg Róla, hogy te elõtted hûséggel és tökéletes Szívvel Jártam, és hogy azt cselekedtem, a mi Jó volt a te szemeid elõtt. És Sírt Ezékiás nagy Sírással.

Azonban Ésaiás még alig ért a Város közepére, mikor az Úr beszéde lõn õ Hozzá, Mondván:

Menj vissza és mondd meg Ezékiásnak, az én népem fejedelmének: Azt mondja az Úr, Dávidnak, a te Atyádnak Istene: Meghallgattam a te Imádságodat, Láttam a te Könyhullatásidat, ímé én Meggyógyítlak téged, harmadnapra felmégy az Úr Házába;

És a te idõdet tizenöt esztendõvel Meghosszabbítom, és Megszabadítlak téged és e Várost Assiria Királyának kezébõl, és megoltalmazom e Várost én érettem és Dávidért, az én Szolgámért,

És mikor azt kérdezé Ezékiás Ésaiástól: Mi lesz a jele, hogy Meggyógyít engem az Úr, és hogy harmadnapra felmehetek az Úr Házába?

Felele Ésaiás: Ez legyen jeled az Urtól, hogy õ megcselekeszi ezt a dolgot, a melyrõl Szólott néked: Elõremenjen-é az árnyék Tíz Grádicscsal, vagy visszatérjen-é Tíz Grádicscsal?

És felele Ezékiás: Könnyû az árnyéknak Tíz Grádicscsal Alábbszállani. Ne úgy, hanem menjen Hátra az az árnyék Tíz Grádicscsal.

És könyörgött Ésaiás Próféta az Úrhoz, és Visszatéríté az árnyékot Akház Napóráján, azokon a Grádicsokon, a melyeken Már Aláment volt, Tíz Grádicscsal.

Ebben az idõben küldött Berodákh Baladán, Baladánnak, a babiloniai Királynak fia levelet és Ajándékokat Ezékiásnak; mert meghallotta, hogy Ezékiás beteg volt.

És Meghallgatá õket Ezékiás, és megmutatta nékik az õ egész Kincsesházát, az ezüstöt, az aranyat, a Fûszerszámokat, a Drága kenetet és az õ fegyveres Házát és mindent, a mi csak Találtatott az õ Kincstáraiban, és nem volt semmi az õ Házában és egész Birodalmában, a mit meg nem mutatott volna Ezékiás.

Ekkor jött Ésaiás Próféta Ezékiás Királyhoz, és monda néki: Mit mondtak ezek a férfiak, és honnét jöttek Hozzád? És felele Ezékiás: Messze földrõl jöttek, Babilóniából.

És monda: Mit Láttak a te Házadban? Felele Ezékiás: Mindent Láttak, a mi csak van az én Házamban, és nem volt semmi az én Tárházamban, a mit nékik meg ne mutattam volna.

Akkor monda Ésaiás Ezékiásnak: Halld meg az Úrnak beszédét:

Ímé eljõ az idõ, a mikor mindaz, a mi a te Házadban van, és a mit eltettek a te Atyáid e mai napig, elvitetik Babilóniába, és semmi sem marad meg, azt mondja az Úr.

És a te fiaid közûl is, a kik tõled Származnak és születnek, elhurczoltatnak és Udvariszolgák lesznek a Babilóniai Király Udvarában.

Ezékiás pedig monda Ésaiásnak: Jó az Úr beszéde, a melyet Szóltál: És monda: Nem merõ Jóság-é, ha békesség és hûség lesz az én napjaimban?

Ezékiásnak egyéb dolgai pedig és minden erõssége, és hogy miképen Csinálta a tavat és a Vízcsöveket, a melyekkel a vizet a Városba vezette: vajjon nincsenek-é Megírva a Júda Királyainak Krónika-könyvében?

És elaluvék Ezékiás az õ Atyáival, és az õ fia Manasse uralkodék helyette.