A királyokról írt II. könyv

Nyolcz esztendõs volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ Anyjának neve Jédida, a Boskátból Való Adaja Leánya.

És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei elõtt, és Járt az õ Atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.

És történt Jósiás Király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a Király Sáfánt, Asaliának, a Messullám Fiának Fiát, az íródeákot, az Úr Házához, Mondván:

Menj fel Hilkiához, a fõpaphoz, és Számlálják meg az Úr Házába begyûlt pénzt, a melyet gyûjtöttek az Ajtóõrizõk a néptõl.

És Adják azt az Úr Házában Való Mívesek pallérainak kezébe, hogy Adják a Munkásoknak, a kik az Úrnak Házán dolgoznak, hogy a Háznak Romlásait Kijavítsák;

Az ácsoknak, az Építõknek és a Kõmíveseknek, hogy Fákat és faragott köveket Vásároljanak a Ház Kijavítására.

De Számadást nem kell tõlök venni a pénzrõl, a mely kezökbe adatik, mert õk azt becsülettel végzik.

És monda Hilkia, a fõpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr Házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.

És elméne Sáfán, az íródeák, a Királyhoz, és megvivé a Királynak a Választ, és monda: A te Szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a Házban Találtatott, és oda Adták azt az Úr Házában Munkálkodók pallérainak kezébe.

És Megmondá Sáfán, az íródeák, a Királynak, Mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És Felolvasá azt Sáfán a Király elõtt.

Mikor pedig hallotta a Király a törvény könyvének beszédit, Megszaggatá az õ Ruháit.

És megparancsolta a Király Hilkia papnak és Ahikámnak, a Sáfán Fiának, és Akbórnak, a Mikája Fiának, és Sáfánnak, az íródeáknak és Asájának, a Király Szolgájának, Mondván:

Menjetek el, kérdezzétek meg az Urat én érettem és a népért és az egész Júdáért, e könyvnek beszédei felõl, a mely Megtaláltatott; mert nagy az Úr haragja, mely felgerjedett ellenünk, mivel a mi Atyáink nem engedelmeskedtek e könyv beszédeinek, hogy cselekedtek volna mindent úgy, a mint Megíratott nékünk.

És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a Férfiúnak, a ki titeket Hozzám küldött,

Ezt mondja az Úr: Íme én veszedelmet hozok e helyre és e helyen Lakozókra, a könyv minden beszédei szerint, a melyet olvasott a Júda Királya;

Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak Jóillattal, hogy engem haragra Indítsanak az õ kezöknek minden Csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.

A Júda Királyának pedig, a ki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt Mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket Hallottál,

Meglágyult a te Szíved, és magadat Megaláztad az Úr elõtt, Hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen Lakók ellen Szólottam, hogy Pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te Ruháidat, és Sírtál elõttem: azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.

Azért íme én téged a te Atyáidhoz gyûjtelek, és a te Sírodba békességgel visznek téged, és meg nem Látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték a Királynak a Választ.