A királyokról írt II. könyv

És elküldött a Király, és Hozzá gyûltek Júdának és Jeruzsálemnek minden vénei.

És felment a Király az Úr Házába, és Júdából minden férfi és Jeruzsálem minden lakosa vele volt; a papok, a Próféták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig. És minden beszédét Elolvasá elõttök a szövetség könyvének, a mely Megtaláltatott az Úr Házában.

És oda állott a Király az emelvényre, és kötést tõn az Úr elõtt, hogy õk az Urat Akarják követni, és az õ parancsolatait, Bizonyságtételeit és rendeléseit teljes Szívbõl és lélekbõl megõrizni, és Beteljesíteni e szövetség beszédit, a melyek meg vannak írva abban a könyvben; és Ráállott az egész nép a kötésre.

És Megparancsolá a Király Hilkiának, a fõpapnak és a Másod rendbeli papoknak és az Ajtóõrizõknek, hogy az Úr Templomából hordjanak ki minden edényt, a melyet a Baálnak, az Aserának és az egész mennyei seregnek Csináltak, és megégeté azokat Jeruzsálemen kivûl a Kidron völgyében, és azok hamvait Béthelbe vivé.

És Kiirtá a Bálvány papokat is, a kiket Júda Királyai állítottak be, hogy a magaslatokon tömjénezzenek Júda Városaiban és Jeruzsálem körûl, és mindazokat is, a kik a Baálnak, a napnak, holdnak, égi jeleknek és az egész mennyei seregnek tömjéneztek.

Kivivé az Úr Házából az Aserát is Jeruzsálemen kivûl a Kidron patakja mellé, és megégeté azt a Kidron völgyében, és Porrá Zúzta, és annak Porát a község temetõhelyére hinté.

És Lerontá a férfi Paráznák Házait, a melyek az Úr Háza mellett voltak, és a melyekben az asszonyok Kárpitokat szõttek az Aserának.

És behozatta az összes papokat Júda Városaiból, és megfertéztette a magaslatokat, a melyeken a papok tömjéneztek, Gebától egész Beersebáig, és lerontotta a kapuk mellett levõ magaslatokat is, a melyek Józsuénak, a Város fejedelmének kapuja elõtt voltak balkéz felõl, a Város Kapujában.

De a magaslatok papjai soha sem áldoztak az Úr Oltárán Jeruzsálemben, hanem a Kovásztalan kenyeret az õ atyjokfiai között ették.

Megfertõztette a Tófetet, a Hinnom fiainak völgyében, hogy senki az õ Fiát, vagy Leányát át ne vihesse a tûzön Moloknak.

És Eltávolította a lovakat, a melyeket Júda Királyai a napnak szenteltek az Úr Házának bemenetelénél, a Nátán-Mélek udvari szolga Háza mellett, a mely a Pharvarimban volt, és a nap szekereit tûzzel elégette.

És az Oltárokat, a melyek az Akház Palotájának tetején voltak, a melyeket a Júda Királyai Csináltak, és azokat az Oltárokat is, a melyeket Manasse Csinált volt az Úr Házának mindkét Pitvarában, lerontotta a Király, és Lehányván, porukat a Kidron Patakjába Szóratta.

Azokat a magaslatokat is megfertõztette a Király, a melyek Jeruzsálem elõtt voltak az Olajfák hegyének jobbfelõl levõ Oldalán, a melyeket még Salamon, az Izráel Királya Épített volt Astóretnek, a Sídonbeliek útálatosságának, és Kámósnak, a Moábiták útálatosságának, és Milkómnak, az Ammon fiai útálatosságának.

És összetörte az oszlopokat és Kivágatta az Aserákat, és azok helyeit embercsontokkal töltötte meg.

Még azt az Oltárt is, a mely Béthelben volt, a magaslatot, a melyet Jeroboám, a Nébát fia Csinált, a ki vétekbe ejté az Izráelt, -azt az Oltárt is és azt a magaslatot is letörte, és a magaslatot felégette, Porrá tette, és az Aserát megégette.

És körültekintett Jósiás, és Meglátta a Sírokat, a melyek ott a hegyen voltak és elküldött és elhozatta a csontokat a Sírokból, és megégette az Oltáron, és megfertõztette azt az Úr beszéde szerint, a melyet mondott volt az Isten embere, a ki e dolgot megjövendölte volt.

És monda: Miféle Síremlék ez, a melyet Látok? És felelének néki a Város férfiai: Az Isten emberének Sírja ez, a ki Júdából jött volt és mindezeket megjövendölte a Béthelbeli Oltár felõl, a miket most cselekedtél.

És monda: Hagyjatok békét néki, és senki meg ne Mozdítsa az õ tetemeit. És megmentették az õ tetemeit annak a Prófétának a tetemeivel együtt, a ki Samariából jött volt.

És lerontotta Jósiás a magaslatok minden Házát is, a melyek Samaria Városaiban voltak, a melyeket az Izráel Királyai Csináltak volt, hogy az Urat haragra ingereljék, és épen úgy cselekedett azokkal mindenekben, a mint Béthelben cselekedett.

És Megáldozta a magaslatok összes papjait, a kik ott voltak, az Oltárokon, és emberi csontokat égetett meg azokon, és úgy tért vissza Jeruzsálembe.

És parancsolt a Király az egész népnek, és monda: Ünnepeljetek Páskhát az Úrnak, a ti Isteneteknek, a mint meg van írva e szövetség könyvében;

Mert nem szereztetett olyan Páskha a Birák idejétõl fogva, a kik az Izráelt ítélték, sem pedig az Izráel és a Júda Királyainak minden idejében,

Hanem csak Jósiás Király tizennyolczadik esztendejében szereztetett ilyen Páskha az Úrnak Jeruzsálemben.

És kivesztette Jósiás Király az ördöngösöket és a titokfejtõket, a Teráfokat és a Bálványokat, és mindazokat az útálatosságokat, a melyek Láttattak Júda földjén és Jeruzsálemben, hogy Helyreállítsa a törvény beszédit, a melyek meg Valának írva a könyvben, a melyet Hilkia pap Talált meg az Úr Házában.

Nem is volt õ Hozzá Hasonló Király õ elõtte, a ki úgy megtért volna az Úrhoz teljes Szívébõl és teljes lelkébõl és teljes erejébõl, Mózesnek minden törvénye szerint; de Utána sem Támadott Hozzá Hasonló.

De az Úr még sem szünt meg az õ Megbúsult nagy Haragjától, a melylyel megharagudott volt Júdára mindazokért a Bosszantásokért, a melyekkel bosszantotta õt Manasse.

Mert azt Mondá az Úr: Júdát is elvetem szemem elõl, mint a hogy az Izráelt elvetettem, és Megútálom ezt a Várost, a melyet Választottam, Jeruzsálemet, és ezt a Házat is, a melyrõl azt mondottam volt: Ott legyen az én nevem!

Jósiásnak egyéb dolgai pedig és minden cselekedetei vajjon nincsenek-é Megírva a Júda Királyainak Krónika-könyvében?

Az õ idejében jött fel Faraó-Nékó, az égyiptomi Király Assiria Királya ellen az Eufrátes Folyóvíze mellé. És Jósiás Király eleibe ment, de az megölte õt Megiddóban, a mint Meglátta õt.

És az õ Szolgái szekérre tévén õt, halva vitték el Megiddóból és Jeruzsálembe Hozván, eltemeték õt az õ Sírboltjába. A föld népe pedig vevé Joákházt, a Jósiás Fiát, és felkenvén õt, Királylyá tevé az õ atyja helyett.

Huszonhárom esztendõs volt Joákház, mikor uralkodni kezdett, és Három Hónapig uralkodott Jeruzsálemben, és az õ Anyjának neve Hamutál, a Libnabeli Jeremiás Leánya.

És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ Atyái cselekedtek volt.

De Faraó-Nékó bilincsekbe verte õt Riblában, Hámát földjén, a mikor Jeruzsálemben Királylyá lett; és az Országra Adót vetett, Száz Tálentum ezüstöt és egy Tálentom aranyat.

És Faraó-Nékó Eliákimot, a Jósiás Fiát tette Királylyá, az õ atyja, Jósiás helyett, és nevét Joákimra Változtatta; Joákházt pedig Magával vivé, és az Égyiptomba megérkezvén, ott hala meg.

Joákim huszonöt esztendõs volt, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az õ Anyjának neve Zébuda, a Rúmabeli Pedája Leánya.

És gonoszul cselekedék az Úr szemei elõtt mind a szerint, a mint az õ Atyái cselekedtek.