A királyokról írt II. könyv

És Megszállva tartatott a Város Sédékiás Király tizenegyedik esztendejéig;

De a negyedik Hónap kilenczedik Napján akkora inség lett a Városban, hogy nem volt mit enni a föld népének.

És betöretett a Város, és a harczosok mind futni kezdtek éjjel a kettõs kõfal között levõ kapu útján, a mely a Király kertje mellett van; a Káldeusok pedig ott Táboroztak a Város körûl. És a Király is elfutott a puszta útján.

De a Káldeusok hada ûzõbe vette a Királyt, és Utólérték õt Jerikhó mezején, és egész serege Szétszóródott mellõle.

És Elfogták a Királyt, és elvitték õt Babilónia Királyához Riblába, a hol ítéletet tartottak fölötte.

És Sédékiás fiait Saját szeme Láttára Vágták le; Sédékiás szemeit pedig Megvakították, és Lánczokba verve vitték el õt Babilóniába.

És az ötödik Hónap hetedik Napján-ez a Nabukodonozor, Babilóniai Király Uralkodásának tizenkilenczedik esztendeje-feljött Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, Babilónia Királyának Szolgája, Jeruzsálembe;

És Felgyújtotta az Úr Házát és a Király Házát, és Jeruzsálem összes Házait és mind a nagy Palotákat felégette tûzzel.

És Jeruzsálem kõfalait köröskörûl lerombolta a Káldeusok serege, a mely a vitézek Hadnagyával volt.

A többi népet pedig, a mely a Városban még megmaradt volt, és azokat, a kik Babilónia Királyához hajlottak, és a többi népet mind elhurczolta Nabuzár-Adán a vitézek hadnagya.

A föld népének csak a szegényébõl hagyott ott a vitézek hadnagya Szõlõmíveseket és Szántó-vetõ embereket.

És a rézoszlopokat, a melyek az Úr Házában voltak, és a Mosdómedenczék talpait és a réztengert, a mely az Úr Házában volt, összetörték a Káldeusok, és azok rezét Babilóniába vitték.

Elvitték a fazekakat is, a Lapátokat, a késeket, temjénezõket, és minden, Szolgálatra rendelt, egyéb rézedényeket.

És elvitte a vitézek hadnagya a serpenyõket, a medenczéket, a melyek közûl némelyek Aranyból, némelyek pedig ezüstbõl voltak,

A két rézoszlopot, a réztengert és a Mosdómedenczék talpait, a melyeket Salamon Csinált volt az Úr Házában; megmérhetetlen volt mindezeknek az edényeknek a reze.

Az egyik oszlop Magassága tizennyolcz sing volt, és egy rézgömb volt rajta és a gömb Három sing magas volt, a gömbön köröskörûl Hálózat és Gránátalmák mind érczbõl, és ugyanilyen volt a Másik oszlop is a Hálózattal együtt.

És elhurczolta a vitézek hadnagya Serája papot is, az elsõ rendbõl és Sofóniás papot a Második rendbõl és a Három Ajtónállót,

És a Városból elvitt egy fõembert, ki a Hadakozó férfiak Elõljáró hadnagya volt, és öt Férfiút, a kik a Király körûl Forgolódtak volt, a kik Találtattak a Városban, és a sereg Hadnagyának íródeákját, a ki sereget gyûjt vala a föld népe közûl, és hatvan férfiakat a föld népe közûl, a kik ott Találtattak a Városban.

És vevé õket Nabuzár-Adán, a vitézek hadnagya, és elvitte Babilónia Királyához Riblába,

És Levágta õket Babilónia Királya, és megölte Riblában, a Hámát földjén. És így viteték el Júda az õ földjérõl.

A Júda földjén megmaradt népnek pedig, a melyet meghagyott Nabukodonozor, Babilónia Királya, Gedáliát, Ahikámnak a Sáfán Fiának Fiát, rendelte Tiszttartóul.

Mikor pedig Meghallották a seregek hadnagyai mind, és az õ embereik, hogy Babilónia Királya Gedáliát tette Tiszttartóvá, elmentek Gediáliához Mispába, Izmáel, a Nétánia fia, és Johanán, a Kareáh fia, és Serája, a Nétofáti Tánhumet fia, és Jahazánia, Maakáti fia, õk és az õ embereik,

És megesküdött nékik Gedália és az õ embereiknek, és monda nékik: Ne féljetek a Káldeusoknak Való Szolgálattól. Maradjatok az Országban, és Szolgáljatok Babilónia Királyának, és Jó dolgotok lesz.

A hetedik Hónapban azonban elment Izmáel, Nétániának, az Elisáma Fiának fia, a ki Királyi Magból volt, és vele Tíz Férfiú, és megölték Gedáliát és meghalt; és a Zsidókat és a Káldeusokat, a kik õ vele voltak Mispában.

És felkelt az egész nép kicsinytõl nagyig és a seregek hadnagyai, és elmentek Égyiptomba; mert féltek a Káldeusoktól.

És lõn a harminczhetedik esztendõben, Joákinnak, a Júda Királyának Fogságba Hurczoltatása Után, a tizenkettedik Hónap huszonhetedik Napján, kivette Evil-Merodák, Babilónia Királya, az õ Uralkodásának elsõ esztendejében Joákint, Júda Királyát a Fogházból.

És kegyesen beszélt vele, és feljebb tette az õ székét a többi Királyok székeinél, a kik Nála voltak Babilóniában;

És kicserélte Fogsága Ruháit, és mindenkor Nála volt étele életének minden idejében.

És mindenkor Kijárt az õ része, a melyet a Király adott néki Napról-napra életének minden idejében.