A királyokról írt II. könyv

És Naámán, a siriai Király seregének fõvezére, az õ ura elõtt igen nagy Férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa Szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hõs, de bélpoklos volt.

Egyszer Portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel Országából egy kis Leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének Szolgált.

És monda ez az õ Asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a Prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkûl Meggyógyítaná õt az õ Bélpoklosságából.

És Naámán beméne, és elbeszélé az õ Urának, Mondván: Így s így Szólott az Izráel Országából Való Leány!

Akkor monda Siria Királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel Királyának. Elméne azért és võn Magával Tíz Tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül Tíz öltözõ Ruhát.

És elvivé a levelet az Izráel Királyának, ezt írván: Mikor e levél Hozzád érkezik, ímé az én Szolgámat, Naámánt azért küldöttem Hozzád, hogy õt Gyógyítsd meg Bélpoklosságából.

De a mikor elolvasta az Izráel Királya a levelet, Megszaggatá az õ Ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és Elevenítsek, hogy ez én Hozzám küld, hogy Gyógyítsam meg e Férfiút az õ Bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és Lássátok, hogy csak okot keres ellenem.

Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel Királya Ruháit megszaggatta, külde a Királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te Ruháidat? Hadd jõjjön Hozzám, és tudja meg, hogy van Próféta Izráelben.

És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és Megálla az Elizeus Házának ajtaja elõtt.

És külde Elizeus követet õ Hozzá, Mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és Megújul a te tested, és megtisztulsz.

Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így Szólt: Ímé én azt gondoltam, hogy kijõ Hozzám, és Elõállván, Segítségûl Hívja az Úrnak az õ Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy Gyógyítja meg a kiütést.

Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus Folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen Módon Megfordulván, nagy haraggal elment.

De Hozzá menének az õ Szolgái, és Szólának néki, Mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e Próféta néked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel Inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz?

Beméne azért a Jordánba, és Belemeríté Magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és Megújult az õ teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult.

Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén Megálla elõtte, és monda: Ímé, most tudom Már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez Ajándékot a te Szolgádtól.

És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te Szolgádnak e földbõl annyit, a mennyit Elbír két öszvér; mert a te Szolgád többé Égõáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak.

Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te Szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon Templomába, hogy ott Imádkozzék, és õ az én kezemre Támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon Templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon Templomában, Bocsássa meg az Úr a te Szolgádnak ebben a dologban.

És monda néki Elizeus: Eredj el békességgel. És mikor elment õ tõle úgy egy mérföldnyire,

Géházi, Elizeusnak, az Isten emberének Szolgája azt gondolta: Ímé az én uram megkimélé ezt a Siriabeli Naámánt, és nem Akará tõle elvenni, a mit hozott volt; él az Úr, hogy Utána futok, és valamit kérek tõle.

És Utána futott Géházi Naámánnak. Látván pedig Naámán õt, hogy Utána fut, leugrott a szekérbõl és eleibe méne és monda: Rendben van minden?

És monda: Rendben. Az én uram küldött engem ezt Mondván: Ímé most csak ez órában jött Hozzám két Ifjú az Efraim hegyérõl a Próféták fiai közûl: adj kérlek azoknak egy Tálentom ezüstöt és két öltözõ Ruhát.

És monda Naámán: Kérlek végy két Tálentomot. És Kényszeríté õt és egybeköte két Tálentom ezüstöt két Zsákba, és két öltözõ Ruhát, és azokat két Szolgájának Adá, a kik elõtte vitték azokat.

De mikor a dombhoz ért, elvette tõlök azokat, és elrejté egy Házban, és Elbocsátá a férfiakat, és elmenének.

Õ pedig bemenvén, Megálla az õ ura elõtt, és monda néki Elizeus: Honnét, Géházi? Felele: Nem ment a te Szolgád Sehová.

Õ pedig monda néki: Nem ment-é el az én Szívem veled, mikor az a Férfiú Leszállott szekerébõl elõdbe? Most az ideje, hogy szerezz ezüstöt, és hogy végy Ruhákat, Olajfákat, szõlõket, juhokat, barmokat, Szolgákat és Szolgálóleányokat?!

Azért Rád és a te magodra ragad a Naámán Bélpoklossága mindörökké. És kiméne õ elõle megpoklosodva, mint a Hó.