A királyokról írt II. könyv

És Mondának a Próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol Nálad lakunk, igen szoros nékünk;

Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy Fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot Építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el!

És monda egy közûlök: Nyugodj meg rajta, és jõjj el a te Szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek.

És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott Fákat Vágtak.

És történt, hogy mikor egy közûlök egy Fát Levágna, a fejsze beesék a Vízbe. Akkor Kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem!

És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, Levágott egy Fát és Utána dobta, és a fejsze feljött a Víz Színére.

És monda: Vedd ki. És Kinyújtván kezét, kivevé azt.

Siria Királya pedig hadat Indított Izráel ellen, és Tanácsot Tartván az õ Szolgáival, monda: Itt meg itt lesz az én Táborom.

És elkülde az Isten embere az Izráel Királyához, Mondván: Vigyázz, ne hagyd el azt a helyet, mert ott akarnak a siriaiak betörni.

És elkülde az Izráel Királya arra a helyre, a melyrõl néki az Isten embere Szólott, és õt megintette volt, és Vigyázott Magára nem egyszer, sem kétszer.

És Felháborodott ezen a siriai Király Szíve, és összegyûjtvén az õ Szolgáit, monda nékik: Miért nem Mondjátok meg nékem, ki tart közülünk az Izráel Királyával?!

Akkor monda egy az õ Szolgái közûl: Nem úgy uram Király, hanem Elizeus Próféta, a ki Izráelben van, jelenti meg az Izráel Királyának a beszédeket, a melyeket te a te titkos Házadban beszélsz.

Akkor lovakat, szekereket és nagy sereget külde oda, a kik elmenének éjjel, és körülvevék a Várost.

Felkelvén pedig Jókor reggel az Isten emberének Szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körûl a Várost, és lovak és szekerek. És monda néki az õ Szolgája: Jaj, Jaj, édes uram! mit cselekedjünk?

Felele õ: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik õ velök.

És Imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az õ szemeit, hadd Lásson. És Megnyitá az Úr a szolga szemeit és Láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körûl.

És mikor azok Hozzá lementek, könyörgött Elizeus az Úrnak, Mondván: Verd meg ezt a népet Vaksággal! És megveré õket Vaksággal az Elizeus Kívánsága szerint.

És monda nékik Elizeus: Nem ez az út, sem ez a Város; jertek el én Utánam, és ahhoz a Férfiúhoz vezetlek titeket, a kit kerestek. És elvezeté õket Samariába.

És mikor bementek Samariába, monda Elizeus: Óh Uram, nyisd meg ezek szemeit, hogy Lássanak. És Megnyitá az Úr az õ szemeiket és Látának, és ímé Samaria közepében voltak.

Az Izráel Királya pedig mikor Látta õket, monda Elizeusnak: Vágván Vágassam-é õket, Atyám?

És monda: Ne Vágasd. Le szoktad-é Vágni azokat, a kiket karddal vagy Kézívvel fogsz el? Adj nékik kenyeret és vizet, hogy egyenek és igyanak, és elmenjenek az õ urokhoz.

És nagy Lakomát szerzett nékik; és Miután ettek és ittak, Elbocsátá õket. Õk pedig elmenének az õ urokhoz; és ettõl fogva többé nem jöttek a siriai Portyázó csapatok az Izráel földjére.

És lõn ezek Után, hogy Benhadád Siria Királya összegyûjté egész seregét, és felment és Megszállotta Samariát.

És igen nagy inség lett Samariában, mert addig Tartották Megszállva a Várost, Míg egy Szamárfej nyolczvan ezüst, és egy véka galambganéj öt ezüst lett.

És mikor az Izráel Királya a kõfalon Széjjeljára, egy asszony Kiálta õ Hozzá, Mondván: Légy Segítséggel, uram Király!

A Király monda: Ha nem Segít meg téged az Isten, hogyan Segítselek én meg? A szérûrõl vagy a Sajtóról?

És monda néki a Király: Mit akarsz? Monda az: Ez az asszony azt mondta nékem: Add ide a te fiadat, hogy együk meg õt ma, az én fiamat pedig holnap eszszük meg.

És megfõztük az én fiamat, és megettük õt. Mikor Azután Másnap azt mondtam néki: Add ide a te fiadat, hogy azt is együk meg, õ elrejté az õ Fiát.

Mikor pedig hallotta a Király az asszonynak beszédét, Megszaggatá az õ Ruháit, a mint a kõfalon Járt, és Meglátta a nép, hogy ímé Alól Zsákruha van az õ testén.

És monda: Úgy cselekedjék velem az Isten és úgy segéljen, ha Elizeusnak, a Sáfát Fiának feje ma rajta marad!

Elizeus pedig ott ült az õ Házában és együtt ültek vele a vének. És elküldött a Király egy férfiat maga elõtt. Mielõtt azonban Hozzá jutott volna a követ, monda Elizeus a véneknek: Látjátok-é, hogy az a gyilkos hogyan küld ide, hogy a fejemet vétesse? Vigyázzatok, hogy mikor ide ér a követ, Zárjátok be az Ajtót és Szorítsátok meg õt az Ajtóban: Ímé az õ ura Lábainak Dobogása követi õt.

És mikor még így beszélne velök, Már a követ leérkezett Hozzá és Nyomában a Király, és monda: Ímé ilyen veszedelem Származott az Úrtól; Várjak-é még Tovább az Úrra?