A királyokról írt II. könyv

És monda Elizeus: Halljátok meg az Úr beszédét. Ezt mondja az Úr: Holnap ilyenkor egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vesznek Samaria Kapujában.

És felelvén egy fõember, a kinek kezére Támaszkodott a Király, az Isten emberének, monda: Hacsak az Úr ablakokat nem Csinál az égen; akkor meglehet? És monda Elizeus: Ímé, te szemeiddel meg fogod Látni, de nem eszel belõle.

A kapu elõtt pedig volt négy bélpoklos férfi, a kik Mondák Egymásnak: Miért maradunk itt, hogy meghaljunk éhen?

Ha azt Határozzuk is, hogy bemegyünk a Városba, ott is inség van, és akkor ott halunk meg; ha pedig itt maradunk, akkor itt halunk meg; jertek el azért, szökjünk el a Siriabeliek Táborába, ha Meghagyják életünket, élünk, ha megölnek, meghalunk.

És felkeltek alkonyatkor, hogy a Siriabeliek Táborába menjenek; és mikor odaértek a Siriabeliek Táborának széléhez, ímé Már nem volt ott senki.

Mert az Úr azt cselekedte volt, hogy a Siriabeliek Tábora szekerek zörgését és lovak Dobogását, és nagy sereg Robogását hallotta, és Mondának Egymásnak: Ímé az Izráel Királya bérbe fogadta meg ellenünk a Hitteusok Királyit és az Égyiptombeliek Királyit, hogy ellenünk jõjjenek.

És felkelvén Elfutának alkonyatkor, és Elhagyák mind Sátoraikat, mind lovaikat, mind szamaraikat, a mint a Tábor volt, és Elfutának, csakhogy életöket megmenthessék.

Mikor azért e bélpoklosok a Tábor széléhez értek, bemenvén egy Sátorba, evének és Ivának, és elvivének onnét ezüstöt, aranyat és Ruhákat, és elmenvén elrejték azokat; és megtérvén Más Sátorba menének be, és Abból is Hozának és elmenvén, elrejték.

És monda egyik a Másiknak: Nem Igazán cselekszünk: ez a mai nap Örömmondás napja, ha mi hallgatunk, és a virradatot Megvárjuk, büntetés ér bennünket; most azért jertek és menjünk el, és mondjuk meg a Király Házának.

És elmenének, és Kiáltának a Város Kapuján állónak, és elbeszélék nékik, Mondván: Odamentünk volt a Siriabeliek Táborába, és ímé Már nem volt ott senki; emberek szava nem hallatszott, csak a lovak és szamarak vannak kikötve, és a Sátorok úgy, a mint voltak.

Kiáltának azért a Kapunállók, és Hírré tevék ott benn a Király Házában.

És felkele éjszaka a Király, és monda az õ Szolgáinak: Megmondom néktek, mit Csinálnak velünk a Siriabeliek. Tudják, hogy éhen vagyunk, és csak azért mentek ki a Táborból, hogy elrejtõzzenek a mezõn, Mondván: Mikor kijönnek a Városból, megfogjuk õket elevenen, és bemegyünk a Városba.

Akkor felele egy az õ Szolgái közûl, és monda: Ki kell Választani a megmaradt lovak közûl, a melyek a Városban megmaradtak, ötöt, -íme épen olyanok ezek, mint Izráelnek egész Sokasága, a mely megmaradt; íme épen olyanok ezek, mint Izráel egész Sokasága, a mely elpusztult, -és küldjük ki, hadd Lássuk meg.

És vevének két szekeret lovakkal, és kiküldé a Király a siriaiak Táborába, Mondván: Menjetek el és nézzétek meg.

És mikor Utánuk mentek egész a Jordánig, ímé az egész út rakva volt Ruhákkal és edényekkel, a melyeket a siriaiak a sietségben Elhánytak. És mikor visszajöttek a követek, és Elmondák ezt a Királynak:

Kiment a nép, és kirabolta a Siriabeliek Táborát, és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson, és két köböl árpát egy sikluson vettek, az Úrnak beszéde szerint.

A Király pedig azt a fõembert, a kinek kezére szokott Támaszkodni, oda rendelte a kapuhoz. És a nép Eltapodá õt a kapuban, és meghala, a mint az Isten embere megmondotta, a ki megjövendölte ezt, mikor a Király lement Hozzá.

Úgy történt, a mint az Isten embere a Királynak jövendölte: Két köböl árpát egy sikluson és egy köböl zsemlyelisztet egy sikluson adnak holnap ilyenkor Samaria Kapujában.

És teljesen így történt vele, mert Eltapodá õt a nép a kapuban és meghalt.