Krónika I. könyve
Krónika I. könyve, 13. rész
Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és Századoknak fejeivel és minden Elõljárókkal.
És monda Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktõl van: küldjünk el mindenfelé a mi Atyánkfiaihoz, a kik otthon maradtak Izráel minden Tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az õ Városaik és vidékeik szerint, hogy õk is gyûljenek Hozzánk.
Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek Ládáját mi Hozzánk, mert a Saul idejében nem törõdtünk vele.
És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak Láttaték e dolog az egész nép elõtt.
Összegyûjté azért Dávid mind az Izráel népét Égyiptomnak Nilus Folyóvizétõl fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek Ládáját Elhozzák Kirjáth-Jeárimból.
Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába vagy Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan Elhozzák az Úr Istennek Ládáját, mely az õ nevérõl neveztetik, a ki a Khérubok közt ül.
És helyhezteték az Isten Ládáját az Abinádáb Házából egy új szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.
Dávid pedig és az egész Izráel Tánczolnak vala az Isten elõtt teljes erõvel, énekekkel, Cziterákkal, hegedûkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.
Mikor pedig jutottak a Kidon szérûjéhez, Uzza Reá tevé kezét a Ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.
És az Úrnak haragja felgerjede Uzza ellen, és õt megveré, hogy Reá tevé kezét a Ládára, s meghala ugyanott az Isten elõtt.
Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr ily Csapással Sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.
És félni kezde Dávid azon a napon Istentõl, Mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten Ládáját?!
És nem vivé be Dávid Magához a Ládát a Dávid Városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus Obed-Edom Házában.
És az Isten Ládája Obed-Edom Házában volt Három Hónapig; és Megáldá az Úr Obed-Edom Házát és mindenét, valamije volt.
