Krónika I. könyve

Csináltata pedig Dávid Magának Házakat az õ Városában; és helyet Készített az Isten Ládájának, és annak Sátort állított fel.

Akkor monda Dávid: Nem szabad Másnak hordozni az Isten Ládáját, hanem csak a Lévitáknak, mert az Úr õket Választotta, hogy Hordozzák az Isten Ládáját, és néki Szolgáljanak mindörökké.

Összegyûjté azért Dávid Jeruzsálembe az egész Izráel népét, hogy az Úr Ládáját az õ helyére vitesse, melyet Számára Csináltatott vala.

Összegyûjté Dávid az Áron fiait is és a Lévitákat.

A Kéhát fiai között fõ vala Uriel, és az õ atyjafiai Százhúszan Valának.

A Mérári fiai között Asája volt a fõ, és az õ atyjafiai Kétszázhúszan Valának.

A Gerson fiai között Jóel volt a fõ, és az õ atyjafiai Százharminczan Valának.

Az Elisáfán fiai között Semája volt a fõ, és az õ atyjafiai Kétszázan Valának.

Az Uzziel fiai között fõ vala Amminádáb, és az õ atyjafiai Száztizenketten.

Hivatá akkor Dávid Sádók és Abjátár papokat, a Léviták közûl pedig Urielt, Asáját, Jóelt, Sémáját, Elielt és Amminádábot.

És monda nékik: Ti vagytok a Léviták Családfõi. Szenteljétek meg magatokat s a ti Atyátokfiait, és vigyétek az Úrnak, Izráel Istenének Ládáját arra a helyre, a melyet Készítettem Számára.

Minthogy kezdettõl fogva nem Míveltétek ezt, az Úr, a mi Istenünk Csapást Bocsátott Reánk, mert nem kerestük õt a Rendtartás szerint.

Megszentelék azért magokat a papok és a Léviták, hogy vigyék az Úrnak, Izráel Istenének Ládáját.

És felvevék a Léviták fiai az Isten Ládáját, úgy, a mint Mózes meghagyta volt az Úrnak beszéde szerint, a rudakkal Vállaikra.

És monda Dávid a Léviták fejedelmeinek, hogy állítsanak az õ atyjokfiai közûl éneklõket, Éneklõszerszámokkal, lantokkal, Cziterákkal és czimbalmokkal, hogy énekeljenek felemelt Szóval, nagy örömmel.

Választák azért a Léviták Hémánt a Jóel Fiát, és az õ atyjafiai közûl Asáfot, a Berekiás Fiát, és a Mérári fiai közûl, a kik azoknak atyjokfiai Valának, Etánt a Kúsája Fiát.

És õ velök együtt az õ atyjokfiait Másod renden, Zakariást, Bént, Jeázielt, Semirámótot, Jéhielt, Unnit, Eliábot, Benáját, Maaséját, Mattithját, Elifélet, Miknéját, Obed-Edomot és Jehielt, a kik Ajtónállók Valának.

Éneklõk: Hémán, Asáf és Etán, réz czimbalmokkal, hogy zengedezzenek;

Zakariás, Aziel, Semirámót, Jéhiel, Unni, Eliáb, Maaséja és Benája lantokkal a szûzek Módjára;

Mattithja, Eliféle, Miknéja, Obed-Edom, Jéhiel és Azaziás, hogy énekeljenek Cziterákkal a Nyolczhúrú szerint.

És Kénániás volt a Léviták vezére az éneklésben, õ Igazgatá az éneklést, mivel Tudós vala.

Berekiás és Elkána a Láda elõtt Való Ajtónállók Valának:

Sébániás pedig és Jósafát, Nétanéel, Amásai, Zakariás, Benája és Eliézer papok kürtölnek vala az Isten Ládája elõtt; Obed-Edom és Jéhija, a kik Kapunállók Valának, a Láda Után mennek vala.

Dávid pedig s az Izráel vénei és az ezredek vezérei, a kik elmenének, hogy felvigyék az Úr szövetségének Ládáját az Obed-Edom Házából, nagy örömben Valának.

Lõn pedig, mikor az Isten Megsegíté a Lévitákat, a kik az Úr szövetségének Ládáját viszik vala, áldozának hét tulokkal és hét kossal.

Dávid pedig Bíborból Csinált Ruhába öltözvén, valamint a Léviták mind, a kik a Ládát viszik vala, az éneklõk is és Kénániás, a ki az éneklés vezére vala, énekelének (Dávidon pedig Gyolcsból Csinált Efód vala).

És az egész Izráel vivé az Úr szövetségének Ládáját nagy örömmel, kürtökkel, Trombitákkal, czimbalmokkal, zengedezvén lantokkal és Cziterákkal.

Mikor pedig Immár az Úr szövetségének Ládája a Dávid Városába jutott, Mikál a Saul Leánya kitekinte az ablakon, s Látván, hogy Dávid Király Tánczol és Vígad, Szívében Megutálá õt.