Krónika I. könyve
Krónika I. könyve, 29. rész
Azután monda Dávid Király az egész gyülekezetnek: Ím Látjátok, hogy egyedûl az én fiamat Salamont Választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a Ház, hanem az Úr Istené.
Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem Háza Számára bõségesen szereztem aranyat az arany Szerszámokra, ezüstöt az ezüst Szerszámokra, rezet a rézre, vasat a vasra, Fákat a Fákra; ónyxköveket, foglalni Való köveket, veres köveket, különb-Különbszínû köveket; mindenféle Drágaköveket; Márványköveket is bõséggel.
Ezenfölûl, mivel nagy kedvem van az én Istenem Házához, a mi kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem Házának szükségére, azok mellett, a melyeket szereztem a Szentház Számára.
Háromezret Tálentom aranyat Ofir Aranyából és hétezer Tálentom tiszta ezüstöt, a Házak falainak Beborítására.
Aranyat az arany Szerszámokra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki még adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az õ kezét ma és adjon, a mit akar az Úrnak.
Azért szabad akaratjok szerint Adának Ajándékokat az Atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, Századosok és a Király dolgainak fejedelmei.
És Adának az Isten Házának szükségére ötezer Tálentom aranyat és Tízezer Dárikot; Tízezer Tálentom ezüstöt és tizennyolczezer Tálentom rezet és Százezer Tálentom vasat.
És valakinél Drága kövek Talált Atának, Adák az Úr Házának kincséhez, a Gersoniták közûl Való Jéhiel kezébe.
És örvendeze a Sokaság, hogy szabad Akaratjokból Adának; mert tiszta Szívökbõl Adakozának az Úrnak; Dávid Király is nagy örömmel örvendezett.
Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet elõtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi Atyánknak Istene, öröktõl fogva mindörökké!
Oh Uram, tied a Nagyság, hatalom, dicsõség, Örökkévalóság és Méltóság, sõt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied, oh Uram, az Ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!
A Gazdagság és a dicsõség mind te tõled vannak, és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek Felmagasztaltatása és Megerõsíttetése.
Most azért oh mi Istenünk, Vallást teszünk elõtted, és Dícsérjük a te dicsõséges nevedet;
Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erõnk lehetne a szabad akarat szerint Való Ajándék Adására, a mint tettük? Mert tõled van minden, és a miket a te kezedbõl vettünk, azokat adtuk most néked.
Mert mi csak jövevények vagyunk te elõtted és zsellérnek, a mint a mi Atyáink is egyenként; a mi életünk napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.
Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a Gazdagság, a mit gyûjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek Házat Építsünk, a te kezedbõl Való és mindazok tiéid;
Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a Szívet Vizsgálod és az Igazságot szereted. Én mindezeket tiszta Szívembõl, nagy Jó kedvvel adtam, s Látom, hogy a te néped is, a mely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked.
Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi Atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped Szívében, és Irányítsd az õ Szívöket te feléd!
Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes Szívet, hogy a te parancsolatidat, Bizonyságtételeidet és rendelésidet megõrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s Felépíthesse azt a Házat, a melyet én Megindítottam.
És Szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az õ Atyáik Istenét; és Leborulván, tisztelék az Urat és a Királyt.
És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen Égõáldozatokkal az Úrnak Másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer Bárányt Italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.
S evének és Ivának az Úr elõtt azon a napon nagy Vígasságban. Azután Salamont, a Dávid Fiát Másodszor is Királylyá tevék és felkenék õt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a Fõpapságra.
És üle Salamon az Úr székébe, mint Király az õ Atyjának Dávidnak helyében, és mindenben szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.
A fejedelmek és a hatalmasok, sõt a Dávid Király fiai is Mindnyájan kezet Adának, hogy Salamon Királynak engedelmeskedni fognak.
És igen Felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe elõtt, és oly Királyi Méltóságot szerzett néki, a melyhez Hasonló egy Királynak sem volt õ elõtte Izráelben.
Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.
Az idõ pedig, a melyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendõ. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig Harminczháromig uralkodék.
És meghala Jó vénségben, életével, Gazdagságával és minden dicsõségével megelégedve. És uralkodék az õ fia Salamon helyette.
Dávid Királynak pedig úgy elsõ, mint Utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel Próféta könyvében és a Nátán Próféta könyvében és a Gád Próféta könyvében;
Az õ egész Országlásával, Hatalmasságával és mind azzal, a mi az õ idejében történt vele, Izráellel és a föld minden Országaival.