Krónika I. könyve

Mert Júda tekintélyesebb vala az õ testvérei között, és õ belõle Való volt a fejedelem, hanem az elsõszülöttségnek haszna lõn Józsefé):

Ezek Rúbennek, Izráel elsõszülöttének fiai: Khánokh, Pallu, Kheczrón és Kármi.

Jóel fiai: Semája ennek fia, Góg ennek fia, Simei ennek fia.

Mika ennek fia, Reája ennek fia, Baál ennek fia.

Beéra ennek fia, a kit Fogságba vitt Tiglát-Pilnéser, az Assiriabeli Király; õ a Rúbeniták fejedelme vala.

Testvérei pedig, Családjaik, nemzetségük Megszámlálása szerint ezek Valának: a fõ Jéhiel és Zakariás,

Béla, Azáz fia, ki Séma fia, ki Jóel fia vala, ki Aróerben lakott Nébóig és Baál-Meonig.

Napkelet felé is lakik vala a Pusztában Való bemenetelig, az Eufrátes Folyóvíztõl fogva; mert az õ barmai Gileád földén igen elszaporodtak.

Saul Királynak idejében pedig Támasztának hadat a Hágárénusok ellen, és Elhullának azok az õ kezeik által, és Lakának azoknak Sátoraikban, Gileádnak napkelet felé Való egész részében.

A Gád fiai pedig velök szemben, a Básán földén laktak Szalkáig.

Jóel vala Elõljárójok, Sáfám Második az Után; Jahánai és Sáfát Básánban.

És testvéreik, Családjaik szerint ezek: Mikáel, Mésullám, Séba, Jórai, Jaékán, Zia és Éber, heten.

Ezek az Abihail fiai, ki Húri fia, ki Jároáh fia, ki Gileád fia, ki Mikáel fia, ki Jésisai fia, ki Jahadó fia, ki Búz fia.

És Ahi, a Gúni Fiának, Abdielnek a fia volt a Család feje.

Ezek Gileádban, Básánban és az ezekhez Tartozó Mezõvárosokban laktak, és Sáronnak minden legelõjén, Határaikig.

Kik Mindnyájan Megszámláltatának Jótámnak, a Júda Királyának idejében, és Jeroboámnak, az Izráel Királyának idejében.

A Rúben fiai közûl és a Gáditák közûl és a Manasse félnemzetsége közûl erõs paizs-és Fegyverhordozó férfiak, Kézívesek és a Hadakozásban Jártasok, Negyvennégyezerhétszázhatvanan harczra kész férfiak,

Hadakozának a Hágárénusok ellen, Jétúr, Náfis és Nódáb ellen.

És gyõzedelmesek levének azokon, és kezekbe Adatának a Hágárénusok és mindazok, a kik ezekkel Valának; mert az Istenhez Kiáltának harcz közben, és õ Meghallgatá õket, mert õ benne Bíztak.

És elvivék az õ barmaikat, ötvenezer tevét, Kétszázötvenezer juhot, kétezer szamarat és Százezer embert.

A seb miatt pedig sokat Elhullának; mert Istentõl vala az a harcz; és azok helyén Lakának a Fogságig.

A Manasse nemzetsége felének fiai pedig azon a földön laktak, a mely Básántól Baál-Hermonig, Szenirig és Hermon hegyéig terjedt, mert igen megsokasodtak vala.

És ezek voltak az õ atyjok Háznépének fejedelmei: Efer, Isi, Eliel, Azriel, Irméja, Hodávia és Jahdiel, igen erõs férfiak, Híres férfiak, a kik az õ atyjok Háznépe között fõk voltak.

Vétkezének pedig az õ atyjoknak Istene ellen; mert a föld Lakóinak Bálványisteneivel Paráználkodának, a kiket az Isten szemök elõl Elpusztított.

Felindítá azért az Izráel Istene Pulnak, az Assiriabeli Királynak Szívét és Tiglát-Pilnésernek, az assiriai Királynak Szívét, és fogva elvivé õket, a Rúbenitákat, a Gáditákat és a Manasse félnemzetségét is; és elvivé õket Haláhba és Háborba, Hárába és a Gózán Folyóvizéhez mind e mai napig.