Krónika II. könyve

Jeroboám Királynak tizennyolczadik esztendejében kezde uralkodni Abija Júdában.

Három esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. Az õ Anyjának neve Mikája vala, a ki a Gibeából Való Uriel Leánya. És Abija és Jeroboám között Háború vala.

Azért felkészüle Abija a Háborúra Négyszázezer Válogatott Harczosból álló sereggel; és Jeroboám vele Szembeszállott Nyolczszázezer Válogatott Harczosból álló sereggel.

Akkor Felálla Abija a Semáraim hegyének tetején, a mely az Efraim hegységében vala, és monda: Hallgassátok meg Szómat, Jeroboám és az egész Izráel!

Avagy nem kellene-é néktek meggondolnotok, hogy az Úr, az Izráel Istene Dávidnak adta volt a Királyságot Izráel felett örökre; néki és fiainak, Sónak szövetsége által?

Mindazáltal felkele Jeroboám a Nébát fia, Salamonnak a Dávid Fiának Szolgája, és Támada az õ ura ellen;

Azután gyûlének õ Hozzá a haszontalan emberek, Beliál fiai, a kik ellene szegültek Roboámnak, a Salamon Fiának, mikor Roboám gyermek és félénk Szívû volt, és azok ellen Magát nem oltalmazhatta.

És most azt Gondoljátok, hogy ti ellene állhattok az Úr Királyságának, a mely a Dávid fiainak kezében van, mivel sokan vagytok, s veletek vannak az Aranyborjúk is, a melyeket Jeroboám öntetett néktek istenek Gyanánt.

Avagy nem ti ûztétek-é el az Úrnak papjait, az Áron fiait és a Lévitákat? És nem ti szerzettetek-é magatoknak papokat, mint egyéb Országoknak nemzetségei, Akárkit, a ki az õ Szolgálatjának felszentelésére egy gyermekded tulokkal és hét kossal eljött, és lett a Bálványok papja, a melyek nem istenek.

Mi mellettünk van pedig az Úr, a mi Istenünk, a kit mi el nem hagytunk; a papok pedig, a kik az Úrnak Szolgálnak, az Áron fiai, és vannak Léviták, a kik Forgolódnak az õ tisztökben.

És áldoznak az Úrnak Égõáldozattal minden reggel, és minden estve, és Füstölõáldozattal, és a kenyérnek a tiszta asztalra Való tételére és az arany Gyertyatartóra, szövétnekeivel egybe gondot viselnek, Meggyújtván azokat minden estve; mert mi megtartjuk az Úrnak, a mi Istenünknek rendelését; ti pedig Elhagytátok õt.

Azért ímé mi velünk van az Isten vezér Gyanánt, és az õ papjai a Riadó kürtökkel, hogy ti ellenetek kürtöljenek. Izráel fiai! Ne harczoljatok az Úr ellen, a ti Atyáitok Istene ellen, mert nem lesztek szerencsések!

Jeroboám pedig lest vetett ellenök, hogy Hátuk mögé kerüljön, s ilyen Módon Júda elõtt is õk legyenek, Hátuk mögött is a les.

Látván pedig Júda, hogy ímé mind elõl, mind Hátul Megtámadtatának: Kiáltának az Úrhoz, a papok pedig Trombitálnak vala a Trombitákkal.

És Kiáltának Júda férfiai; és mikor Kiáltának a Júda férfiai, az Isten megveré Jeroboámot és az egész Izráelt, Abija és Júda elõtt.

És az Izráel fiai menekülének Júda elõl, de az Isten kezökbe Adá õket;

Mert megveré õket Abija és az õ népe nagy Csapással, úgyannyira, hogy az Izráeliták közûl seb miatt Ötszázezer Válogatott férfi esett el.

És ilyen Módon Aláztatának meg az Izráel fiai abban az idõben; Júda fiai pedig megerõsödének, mert õk az Úrra, az õ Atyáik Istenére Támaszkodtak volt.

És üldözé Abija Jeroboámot, és elfoglala õ tõle Egynéhány Várost, Béthelt és annak faluit, Jésanát és annak faluit, s Efrávint és annak faluit.

És nem jutott többé erõhöz Jeroboám Abija idejében, hanem megveré õt az Úr, és meghala.

Abija pedig Hatalmassá lõn, és vett vala Magának tizennégy feleséget, a kiktõl nemze huszonkét Fiút és tizenhat Leányt.