Krónika II. könyve

Jósafátnak nagy Gazdagsága és dicsõsége vala. Õ Sógorságot szerze Akhábbal.

Néhány esztendõ mulva Aláméne Akhábhoz Samariába, és Levágatott Akháb az õ és a vele Való nép Számára sok juhot és ökröt, és Rávette õt, hogy felmenjen vele Rámóth Gileádba.

Mert ezt Mondá Akháb az Izráel Királya Jósafátnak, a Júda Királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.

Azután monda Jósafát az Izráel Királyának: Kérdezõsködjél még ma az Úr beszéde Után.

És összegyûjté az Izráel Királya a Prófétákat, mintegy Négyszáz Férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a Király kezébe adja.

És monda Jósafát: Nincsen-é itt több Prófétája az Úrnak, hogy Attól is Tudakozódhatnánk?

És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Van még egy Férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyûlölöm õt, mert soha nem jövendöl nékem Jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a Király!

Szólíta azért az Izráel Királya egyet az õ Szolgái közûl, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla Fiát.

És az Izráel Királya és Jósafát a Júda Királya ott ülnek vala, kiki az õ Királyiszékében, Királyi Ruhákban öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja elõtt, a térségen; és a Próféták mind Prófétálnak vala õ elõttök.

Csináltatott vala pedig Magának Sédékiás a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, Mígnem megemészted õket!

A többi Próféták is mind ekképen jövendöltek, Mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a Király kezébe adja.

A követ pedig, a ki elment volt, hogy Elhívná Mikeást, Szóla néki, Mondván: Ímé a Próféták egyenlõ akarattal Jót jövendölnek a Királynak; Szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közûl egy, és jövendölj Jót.

Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem nékem Mondánd!

Mikor azért a Király elé jutott, akkor monda a Király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és Jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.

És monda a Király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az Igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?

Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek Pásztoruk nincsen. És azt Mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az õ Házához békességben.

És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem Jót jövendölni, hanem rosszat?

Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr Szavát. Látám az Urat ülni az õ Királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felõl mellette állani.

És monda az Úr: Kicsoda csalja meg Akhábot, az Izráel Királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki Mást Szóla.

És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az õ összes Prófétái Szájában. Monda azért: Csald meg és gyõzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.

Ímé azért most az Úr adta a Hazugságnak lelkét ezen te Prófétáid Szájába, és az Úr Szólott veszedelmes dolgot ellened.

Akkor oda lépett Sédékiás, a Kénaána fia, s arczul Csapá Mikeást, és monda: Melyik úton Távozott el az Úrnak lelke tõlem, hogy csak néked Szólana?

Felele Mikeás: Ímé Meglátod magad azon a napon, a mikor egyik Kamarából a Másik Kamarába mégy, hogy elrejtõzhessél.

Akkor monda az Izráel Királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz a Város fejedelméhez, és Joáshoz a Király Fiához,

És Mondjátok: Ezt mondja a Király: Vessétek õt a tömlöczbe, s Tápláljátok õt a Nyomorúság kenyerével és a Nyomorúság vizével, Míg békességgel megjövök.

És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, akkor nem az Úr Szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

És felvonult az Izráel Királya és Jósafát a Júda Királya Rámóth Gileád ellen.

És monda az Izráel Királya Jósafátnak: Ruhámat Megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel Ruhádba. És Megváltoztatá az Izráel Királya az õ Ruháját, és menének a viadalra.

Siria Királya pedig meghagyta vala az õ szekerei fejedelmeinek, Mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel Királya ellen.

És a mikor Meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, Mondának: Ez az Izráel Királya! És Körülfogták õt, hogy legyõzzék. Akkor Felkiálta Jósafát, és az Úr megsegéllé õt, és az Isten azokat Elfordítá tõle;

Mert mikor Látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel Királya, ott Hagyták.

Egy férfi pedig Kifeszíté Kézívét csak úgy Találomra, és Találá az Izráel Királyát a Pánczél és a kapocs között. És õ monda a Kocsisának: Fordulj meg, és Vígy ki engem a Táborból, mert megsebesültem.

És az ütközet mind erõsebb lett azon a napon, és az Izráel Királya az õ szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.