Krónika II. könyve
Krónika II. könyve, 21. rész
És meghala Jósafát az õ Atyáival egyetemben, és eltemetteték az õ Atyáival a Dávid Városában; és uralkodék helyette az õ fia, Jórám.
És az õ testvérei, a Jósafát fiai ezek Valának: Azária, Jéhiel, Zakariás, Azáriás, Mikáel, és Sefátja. Ezek mind Jósafátnak, az Izráel Királyának fiai voltak.
És adott nékik az õ atyjok sok Ajándékot ezüstben, aranyban és Drágaságokban, Júdabeli Megerõsített Városokkal; de a Királyságot Jórámnak Adá, mivel õ vala elsõszülötte.
Kezde azért Jórám az õ Atyjának Királyságában uralkodni, és mikor Immár abban megerõsödött, az õ testvéreit mind megölé fegyverrel; sõt Izráel fejedelmei közûl is némelyeket.
Harminczkét esztendõs Korában kezdett vala uralkodni Jórám, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.
És Jára az Izráel Királyainak útján, a mint cselekszik vala az Akháb Háznépe; mert az Akháb Leányát vette vala Magának feleségûl; és az Úr szemei elõtt gonosz dolgot cselekedék.
Nem Akará Mindazáltal az Úr a Dávid Házát elveszteni a szövetségért, a melyet Dáviddal kötött, és mivel igéretet tett vala, hogy szövétneket ad néki és az õ fiainak minden idõben.
Az õ idejében szakada el Edom Júda keze Alól, és Királyt Választának magoknak.
Elméne ugyan Jórám az õ vezéreivel és a szekerek mind õ vele, és felkelvén éjjel, megveré az Edomitákat, a kik õt körûlvették vala, és szekereiknek fejedelmeit;
Mindazáltal Edom elszakada Júdának keze Alól mind e mai napig. Ugyanakkor elszakada Libna is az õ keze Alól, mivel elhagyta az Urat, Atyái Istenét.
Õ is Csináltatott magaslatokat Júda hegyein, és azt mûvelé, hogy a Jeruzsálembeliek Paráználkodának, sõt Júdát is Felbiztatá erre.
Juta pedig azonközben az Illés Próféta írása Hozzá, Mondván: Ezt mondja az Úr, a te Atyádnak Dávidnak Istene: Mivel nem Járál a te Atyádnak Jósafátnak útján, sem a Júda Királyának Asának útján;
Hanem Járál az Izráel Királyainak útján, és azt mûveléd, hogy Júda és Jeruzsálem Lakói Paráználkodjanak, a mint az Akháb Háza is Paráználkodik; annakfelette testvéreidet, Atyádnak Házát megöléd, a kik jobbak voltak Nálad:
Ímé az Úr nagy Csapást Bocsát a te népedre, fiaidra, feleségeidre és minden Jószágodra.
Te pedig Súlyos betegségbe, bélbajba esel, mindaddig, Míg a te béled naponként kimegy a betegség miatt.
Felindítá azért az Úr Jórám ellen a Filiszteusokat és az Arábiabeliek elméjét, a kik a szerecsenekkel Határosok Valának.
És feljövének Júda ellen és Megtámadván õt, Zsákmányúl vivék mindazt a vagyont, a mi a Király Házában Található volt, sõt fiait és feleségeit is, és nem maradt néki Más fia, csak Joakház, a legkisebbik.
És mindezek Után megveré õt az Úr felette nagy bélbajjal, mely Gyógyíthatatlan vala.
És ez így volt Napról-napra, egészen a Második év végéig, midõn belei kifolytak a betegség miatt, és meghala nagy Kínokban: és népe nem égete néki Drága Illatú fûszereket, mint az õ Atyáinak égettek vala.
Harminczkét esztendõs vala, mikor uralkodni kezde, és nyolcz esztendeig uralkodék Jeruzsálemben. És mikor minden részvét nélkûl kimula, eltemeték õt a Dávid Városában; de nem a Királyok Sírjába.
