Krónika II. könyve

És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sõt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr Házához Jeruzsálembe, hogy Megtartanák a Páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.

És Tanácsot tarta a Király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a Második Hónapban Tartsák meg a Páskhát.

Mert azt akkor nem Tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellõ Számban, s a nép sem gyûlt vala össze Jeruzsálemben.

És e dolog igen tetszék mind a Királynak, mind az egész gyülekezetnek.

Elhatározták Tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jõjjenek Jeruzsálembe Páskhát szentelni az Úrnak, Izráel Istenének, mert Már Régóta nem Tartották meg úgy, a mint megiratott.

Elmenének azért a Híradók a Király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a Király Parancsolatjából ezt Mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s õ is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli Királyok kezétõl.

És ne legyetek olyanok, mint a ti Atyáitok és Atyátokfiai, a kik vétkeztek volt az Úr ellen, Atyáik Istene ellen és Elpusztította õket, a mint ti magatok Látjátok.

Most azért meg ne Keményítsétek nyakatokat, mint a ti Atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az õ szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, Szolgáljatok az Úrnak, a ti Isteneteknek, és elfordul Rólatok haragja.

Mikor pedig a Híradók Városról-Városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és Csúfolják vala õket;

Mindazáltal némelyek az Áser, Manassé és a Zebulon nemzetségébõl Megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.

Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, Adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a Király Parancsolatjának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.

Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe, hogy a Kovásztalan kenyerek ünnepét Megtartsák a Második Hónapban; igen nagy gyülekezet vala.

És felkelének, és Elronták az Oltárokat, a melyek Jeruzsálemben Valának, és a füstölõ Oltárokat is mind Elronták, és a Kidron Patakába Hányták.

És megölék a Páskhabárányt a Második Hónak tizennegyedik Napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és Égõáldozatokat vittek az Úr Házába;

És kiki álla az õ helyére az õ Szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezébõl.

Minthogy pedig igen sokan Valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a Páskhabárány megölésével Foglalkozának azokért, a kik Tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;

Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manassé, Izsakhár és Zebulon nemzetségébõl, nem szentelték meg magokat, Mindazáltal megevék a Páskhabárányt, nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, Mondván: A kegyes Úr Tisztítsa meg azt;

Mindenkit, a ki Szívét Elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az õ Atyái Istenét, ha nem a szentségnek Tisztasága szerint is.

És Meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.

Megtartották Tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben Találtatának, a Kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és Dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklõ Szerszámokkal.

És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és Jóindulattal Valának az Úr Iránt. És ünnepi Lakomát tartottak hét napon át, áldozván Hálaadó-áldozatokkal, és Dícsérvén az Urat, Atyáik Istenét.

Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el Vígasságban;

Mert Ezékiás, a Júda Királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is Adának a gyülekezetnek ezer tulkot és Tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.

Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelbõl oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjérõl jöttek vala, mind a Júdában Lakozók.

És volt nagy Vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel Királyának, Dávid Fiának idejétõl fogva nem volt ehhez Hasonló ünnep Jeruzsálemben.

Ezek Után Felállának a papok és a Léviták, és Megáldák a gyülekezetet; és Meghallgatásra Talált az õ szavok, és felhata az õ könyörgésök mennybe az Isten szetséges lakhelyébe.