Krónika II. könyve

Nyolcz esztendõs vala Jósiás, mikor uralkodni kezdett volt, és uralkodott harminczegy esztendeig Jeruzsálemben.

És Jó dolgot cselekedék az Úr elõtt, és Jára az õ Atyjának Dávidnak útjain, és nem hajolt el sem jobbra, sem balra;

Leronták õ elõtte a Baálok Oltárait és az azokon levõ szobrokat Lehányatá; az Aserákat is a Bálványokkal és öntött képekkel egyetembe Szétrombolá és Apróra töreté, és elhinteté azoknak temetõhelyén, a kik azoknak áldoztak vala.

A papok csontjait megégeté azoknak Oltárain, és Megtisztítá Júdát és Jeruzsálemet.

Így cselekedék Manassénak, Efraimnak és Simeonnak Városaiban is, mind Nafthaliig, azoknak Pusztáiban köröskörûl.

Lehányatá azért az Oltárokat; az Aserákat és a Bálványokat összetördelé mind Porrá, és minden naposzlopot Elpusztított Izráel egész földén; Azután megtére Jeruzsálembe.

Királyságának tizennyolczadik esztendejében pedig, Minekutána a földet és a Házat Megtisztítá, elküldé Sáfánt az Asália Fiát, és Maaséját a Város Elõljáróját, és Joát a Joákház Fiát, az Emlékírót, hogy Kijavíttatnák az Úrnak, az õ Istenének Házát.

És menének Hilkiás fõpaphoz, és átadták néki az Isten Házába begyült pénzt, a melyet a Léviták, az Ajtónállók gyûjtöttek Manassétól, Efraimtól és az egész Izráel Maradékaitól, és egész Júdától és Benjámintól, és Jeruzsálem Lakóitól.

És Adák a munkavezetõknek, a kik Felvigyáztak az Úr Házában, hogy Adják azt a Munkásoknak, a kik dolgoztak az Úr Házában, hogy Kijavítsák és Helyreállítsák a Házat.

És Adának pénzt az ácsoknak és a kõmûveseknek, hogy vegyenek faragott köveket, és Fákat a Kapcsolásokra, és a Házak Gerendázására, a melyeket elrontottak a Júda Királyai.

És az emberek hûségesen végzik vala a Munkát; a kikre felügyelének Jáhát és Obádia Léviták, a Mérári fiai közûl Valók; és Zakariás, Mésullám, a Kéhátiták fiai közûl Valók, a kik Szorgalmazzák vala õket. E Léviták pedig Mindnyájan mesterek Valának az Éneklõszerszámokban.

A Teherhordókat pedig (mert voltak felügyelõk a Munkások felett mindenféle dologban) Szorgalmazák a Léviták közûl Való íródeákok, Igazgatók és Ajtónállók.

Mikor pedig Kihozák azok a pénzt, a mely az Úr Házában gyûlt össze: Megtalálá Hilkia pap az Úr törvénykönyvét, a melyet Mózes által adott volt.

Szóla pedig Hilkia, és monda Sáfánnak, az íródeáknak: A törvénykönyvet Megtalálám az Úr Házában. És Adá Hilkia a könyvet Sáfánnak.

És vivé Sáfán a könyvet a Királyhoz, és elbeszélé néki a dolgot, Mondván: Valamit Bíztál a te Szolgáidra, abban Híven Eljárnak;

Mert az Úr Házában Talált pénzt összeszedvén, Adák a felügyelõknek és Munkásoknak kezébe.

Továbbá jelenté Sáfán íródeák a Királynak, Mondván: Hilkia pap nékem egy könyvet ada; és olvasott Abból Sáfán a Király elõtt.

Mikor pedig a Király hallotta a törvény beszédit, Ruháit Megszaggatá.

És parancsola a Király Hilkia papnak, és Ahikámnak a Sáfán Fiának, Abdonnak a Mika Fiának, és az íródeáknak Sáfánnak, és Asájának a Király Szolgájának, Mondván:

Menjetek el, és keressétek meg az Urat én érettem, s az Izráel és Júda maradékaiért, a könyv beszédei felõl, a mely Megtaláltatott, mert nagy az Úr haragja, a mely mi Reánk Szállott azért, hogy a mi Atyáink nem Tartották meg az Úrnak beszédét, hogy mind a szerint cselekedtek volna, a mint e könyvben Megíratott.

Elméne azért Hilkia és a Király embere Húlda Prófétaasszonyhoz, a Sallum feleségéhez, a ki Thókéhát fia vala, a ki Hasrának, a Ruhák gondviselõjének fia vala (õ pedig Jeruzsálemben, a Második Utczában lakik vala) és a szerint Szólának néki.

Ki monda nékik: Így Szól az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfinak, a ki titeket Hozzám küldött;

Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és ennek lakosira, mindazokat az átkokat, a melyek meg vannak írva a könyvben, a melyet felolvastak a Júda Királya elõtt;

Mivel elhagytak engem, és idegen isteneknek tömjéneztek, hogy engem haragra gerjeszszenek az õ kezeiknek minden cselekedetei által. Felgerjedt az én haragom e hely ellen, és el sem oltatik.

A Júda Királyának pedig, a ki titeket küldött, hogy az Urat megkérdjétek, így Szóljatok: Így Szól az Úr, Izráel Istene: A mi a beszédeket illeti, a melyeket Hallottál:

Mivel a te Szíved Meglágyult, és magadat Megaláztad az Isten elõtt, mikor Hallád az õ beszédeit e hely ellen és az õ lakosai ellen; mivel magadat Megaláztad elõttem, és Ruháidat megszaggattad és Sírtál elõttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.

Ímé én téged a te Atyáid közé Takarítlak, és tétetel a te Sírodba békességben, és nem Látják a te szemeid azt a veszedelmet, a melyet én hozok e helyre és ennek Lakóira. És e szerint beszélték el ezt a Királynak.

Akkor a Király elkülde, és összegyûjteté Júdának és Jeruzsálemnek minden véneit.

És felméne a Király az Úr Házába, és õ vele Júdának minden férfiai, és Jeruzsálem lakosai, a papok, a Léviták és az egész nép kicsinytõl fogva nagyig, és Elolvasá fülök Hallására a szövetség könyvének minden beszédeit, a melyet Találtak vala az Úr Házában.

Azután Felállván a Király az õ helyén, Fogadást tõn az Úr elõtt, hogy õ az Urat követendi, és hogy parancsolatit, Bizonyságtételeit és rendeléseit teljes Szívébõl és teljes lelkébõl megõrzendi, cselekedvén a szövetség beszédeit, a melyek megirattak abban a könyvben.

És Felfogadtatá e dolgot mindazokkal, a kik Jeruzsálembõl és Benjáminból Valók. És Jeruzsálem Lakói az Istennek, az õ Atyáik Istenének szövetsége szerint cselekedének.

Akkor Elpusztított Jósiás minden útálatos Bálványt Izráel fiainak egész földjérõl, és Kényszeríte mindenkit, valaki Találtatik vala Izráelben, hogy Szolgáljon az Úrnak, az õ Istenöknek; és az õ egész életében nem Szakadának el az Úrtól, Atyáik Istenétõl.