Krónika II. könyve

És Megtartá Jósiás Jeruzsálemben a Húsvétünnepet az Úrnak; és megölék a Páskhabárányt az elsõ Hónap tizennegyedik Napján.

És állítá a papokat az õrállásukra, és Buzdítá õket az Úr Házának Szolgálatára.

És monda a Lévitáknak, a kik az egész Izráelt Oktatják, és magokat az Úrnak szentelék: Helyheztessétek a szent Ládát a Házba, a melyet Készített volt Salamon a Dávid fia, az Izráel Királya; nem kell most Vállatokon hordoznotok; hanem Szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és az õ népének az Izráelnek.

És Készítsétek el magatokat a ti Családjaitok és csoportjaitok szerint, a mint Dávid az Izráel Királya elrendelte volt, és Megírta az õ fia Salamon.

És álljatok a szent helyen, a nép közûl Való testvéreitek Családjainak csoportjai és a Léviták Családjának egy-egy csoportja szerint.

Azután öljétek meg a Páskhabárányt, és szenteljétek meg magatokat, és Készítsétek el azt a ti Atyátokfiainak, hogy az Úrnak Mózes által lett beszéde szerint cselekedjetek.

És ada Jósiás a nép fiai Számára juhokat, Bárányokat és gödölyéket, mindezeket a Húsvéti áldozatokra; mindenkinek, valaki ott Találtatik vala, Szám szerint harminczezeret, és Háromezer tulkot; ezek mind a Királyéból Valának.

Az õ fejedelmei is szabad Akaratjokból a községnek, a papoknak és a Lévitáknak Adakozának; Hilkia, Zakariás és Jéhiel, az Isten Házának fejedelmei, Adának a papoknak a Húsvét áldozatira Kétezerhatszáz juhot és Háromszáz tulkot.

Konánia pedig és Semája és Nétanéel az õ atyjafiai, Hasábia, Jéhiel és Józabád, a Léviták fejedelmei, Adának a Lévitáknak a Húsvét áldozatira ötezer juhot és Ötszáz tulkot.

Készen levén a Szolgálat, a papok helyeikre állának, a Léviták is csapatjaik szerint, a mint a Király parancsolta.

Megölék azért a Páskhabárányt, és a papok hintik vala kezökbõl a vért, a Léviták pedig a Bárányok bõrét Húzzák le.

És megsüték a Páskhabárányt Szokás szerint a tûznél; a megszenteltetett állatokat pedig megfõzék fazekakban, vasfazekakban és üstökben: és nagy Hamarsággal Adák az egész községnek.

Ezek Után magoknak és a papoknak is Elkészíték a Páskhabárányt, mert a papok, az Áron fiai az Égõáldozatoknak és a kövérségeknek Megáldozásával el Valának foglalva késõ Éjszakáig, azért a Léviták Készíték el mind magoknak, mind a papoknak, az Áron fiainak.

Az éneklõk is, az Asáf fiai, Szolgálatukban Valának, Dávidnak, Asáfnak, Hémánnak és Jédutunnak, a Király Prófétájának parancsolatja szerint; az Ajtónállók is Mindnyájan az Ajtóknál Valának; nem Távozhatának Szolgálatukból, hanem az õ atyjokfiai, a Léviták Készíték vala el nékik.

És elkészüle az Úrnak minden Szolgálata azon a napon, hogy Megtartanák a Páskhát, egészen Égõáldozatokkal áldozván az Úr Oltárán, a Jósiás Király parancsolatja szerint.

Megtartották Tehát az Izráel fiai, a kik jelen lehetének, a Páskhát abban az idõben, és a Kovász nélkûl Való kenyerek ünnepét hét napon át.

Ehez Hasonló Páskhát nem tartottak Izráelben a Sámuel Próféta idejétõl fogva; Izráel Királyai közûl is senki sem tartott olyan Páskhát, a milyet Jósiás tartott és a papok, a Léviták, egész Júda, és a kik Izráelbõl jelen voltak, és Jeruzsálem lakosai.

Jósiás Királyságának tizennyolczadik évében tartott ez a Páskha.

Mindezek Után, hogy az Isten Házát Jósiás Helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom Királya, hogy az Eufrátes mellett Való Kárkemis Városát Elfoglalná; és Jósiás ellene ment.

És noha követeket külde õ Hozzá Nékó, ezt Mondván: Mi közöm te Hozzád nékem, Júda Királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én Országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne Tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;

Mindazáltal Jósiás nem tére ki õ elõle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit Megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten Szájából Származtak vala. Elméne azért hogy megütközzék vele Megiddó mezején.

Akkor a Kézívesek nyilakat lövének Jósiás Királyra, és monda a Király az õ Szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.

Levévén azért õt az õ Szolgái a szekérbõl, Másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az õ Atyáinak Sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem Siránkozék Jósiás felett.

Jerémiás is Siratá Jósiást, és siralmas énekekkel Siratják vala õt az éneklõ férfiak és asszonyok Mindnyájan mind e mai napig, a melyek Szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.

Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint Való Jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;

És az õ elsõ és Utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda Királyainak könyvében.