Krónika II. könyve

És Elõhozá a föld népe Joákházt a Jósiás Fiát, és Királylyá tette õt atyja helyett Jeruzsálemben.

Huszonhárom esztendõs vala Jóákház, mikor uralkodni kezde, és Három Hónapig uralkodék Jeruzsálemben.

És letevé õt Égyiptom Királya Jeruzsálemben, és a földre Adót vetett, Száz talentom ezüstöt és egy talentom aranyat.

És Égyiptom Királya Eliákimot az õ testvérét tette Királylyá Júda és Jeruzsálem felett, Megváltoztatván nevét Joákimra; Joákházt pedig az õ testvérét Fogá és elvivé Nékó Égyiptomba.

Huszonöt esztendõs vala Joákim, mikor uralkodni kezdett, és tizenegy esztendeig uralkodék Jeruzsálemben; de gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt.

És feljöve ellene Nabukonodozor a Babilóniai Király, és kettõs Békót vete Lábaira, hogy Babilóniába vinné õt.

Az Úr Házában Való edények egy részét is elvivé Nabukonodozor Babilóniába, és helyezteté azokat az õ Templomába, Babilóniában.

Jóákimnak pedig többi dolgai és az õ útálatosságai, a melyeket cselekedett, s a melyek Találtattak õ benne, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda Királyainak könyvében; és uralkodék helyette Joákin, az õ fia.

Nyolcz esztendõs Korában kezdett uralkodni Joákin, és Három Hónapig és Tíz napig uralkodék Jeruzsálemben; de õ is Gonoszúl cselekedék az Úr elõtt.

Az esztendõ Fordultával pedig elkülde Nabukodonozor Király, és elviteté õt Babilóniába, az Úr Házának Drága edényeivel együtt, és Királylyá tevé az õ testvérét Sédékiást Júda és Jeruzsálem felett.

Huszonegy esztendõs Korában kezdett uralkodni Sédékiás, és uralkodék tizenegy esztendeig Jeruzsálemben.

És gonoszul cselekedék az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, és nem Alázta meg Magát Jeremiás Próféta elõtt, a ki az Úr képében Szól vala néki.

Sõt még Nabukodonozor Király ellen is Pártot ütött, a ki õt az Isten nevére megesküdtette vala, s Makacscsá és önfejûvé lett, a helyett, hogy megtért volna az Úrhoz, Izráel Istenéhez.

Sõt még a papok fejedelmei és a nép is, Mindnyájan Szaporították a bûnt a Pogányok minden Undokságai szerint, és megfertõztették az Úr Házát, a melyet megszentelt vala Jeruzsálemben.

És az Úr, az õ Atyáiknak Istene elküldé Hozzájok követeit Jó idején, mert kedvez vala az õ népének és az õ lakhelyének.

De õk az Isten követeit Kigúnyolták, az õ beszédeit megvetették, és Prófétáival Gúnyt ûztek; Míglen az Úrnak haragja felgerjede az õ népe ellen, s többé nem vala Segítség.

És Reájok Hozá a Káldeusok Királyát, a ki fegyverrel ölé meg ifjaikat az õ szent hajlékukban, s nem kedveze sem az ifjaknak és szûzeknek, sem a vén és elaggott embereknek, Mindnyájokat kezébe Adá.

És az Isten Házának mindenféle edényeit, nagyokat, kicsinyeket, és az Úr Házának kincseit, s a Királynak és az õ vezéreinek kincseit, mindezeket Babilóniában viteté.

Az Isten Házát Meggyújták, Jeruzsálem kõfalait Lerontották, Palotáit mind elégeték tûzzel, és minden Drágaságait Elpusztították.

És a kik a fegyver elõl megmenekültek, azokat elhurczolta Babilóniába, és néki és fiainak Szolgáivá lettek mindaddig, Míg a persiai birodalom fel nem Támadott;

És Czírus persa Király elsõ esztendejében, hogy beteljesednék az Úrnak Jeremiás Szája által mondott beszéde, az Úr Felindítá Czírus persa Király lelkét, és õ kihirdetteté az õ egész Birodalmában, Élõszóval és írásban is, Mondván:

Így Szól Czírus, a persa Király: Az Úr, a mennynek Istene e föld minden Országait nékem adta, és Õ parancsolta meg nékem, hogy Építsek néki Házat Jeruzsálemben, a mely Júdában van; valaki azért ti köztetek az õ népe közûl Való, legyen vele az Úr, az õ Istene, és menjen fel.