Krónika II. könyve

És mikor Salamon elvégezte a könyörgést, tûz Szálla le az égbõl, és megemészté az egészen Égõáldozatot és a véres áldozatot, és az Úr dicsõsége betölté a Házat,

Annyira, hogy még a papok sem mehettek be az Úr Házába; mert az Úr dicsõsége betölté az Úr Házát.

És az Izráel fiai Mindnyájan Látták, a mikor Alászálla a tûz és az Úr dicsõsége a Házra, és arczczal Leborulának a föld felé a Padlózatra, s Imádák és tisztelék az Urat, hogy Jó és az õ kegyelme mindörökké Való!

A Király pedig és az egész nép áldoznak vala áldozatokat az Úr elõtt.

Áldozék Salamon Király áldozatot huszonkétezer ökörrel és Százhúszezer juhval; és ekképen szentelék fel az Úr Házát a Király és az eg ész nép.

A papok pedig foglalatosok Valának az õ tisztökben; a Léviták is az Úrnak minden zengõ Szerszámaival, a melyeket Dávid Király Készíttetett, hogy az Urat Dícsérnék (mert Örökkévaló az õ Irgalmassága) a Dávid dicséretivel mely kezökbe adatott; a papok pedig Trombitálának velök szemben, Míg az egész Izráel ott álla.

És felszentelé Salamon a középsõ pitvart, a mely az Úrnak Háza elõtt vala; mert ott szerze Égõáldozatokat és Hálaadóáldozatok kövéreit; mert a Rézoltárra, a melyet Salamon Készíttete, nem fér vala az Égõáldozat, az Ételáldozat és a Hálaadóáldozat kövére.

A nyolczadik napon pedig gyûlekezést Tartának, mert az Oltár felszentelését hét napon át végezték és az ünnepet is hét napon.

A hetedik Hónapnak huszonharmadik Napján Elbocsátá a népet Sátoraikba, Vígan és megelégedve mindama Jók felett, a melyeket cselekedett az Úr Dáviddal, Salamonnal és az õ népével Izráellel.

És Salamon bevégezé az Úr Házát és a Királyi Palotát, s mindazt, a mit Magában Elhatározott Salamon, hogy Megcsinál az Úr Házában és a maga Házában; szerencsésen bevégezé.

Megjelenék pedig az Úr Salamonnak azon éjjel, s monda néki: Meghallgattam a te könyörgésedet, és e helyet magamnak áldozat Házáúl Választottam.

Ímé, a mikor az eget Bezárandom, hogy ne legyen esõ; és a mikor parancsolok a Sáskának, hogy a földet megemészsze; vagy a mikor Döghalált Bocsátandok az én népemre:

És Megalázza Magát az én népem, a mely nevemrõl neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az õ bûnös Életmódjával: én is meghallgatom õket a mennybõl, Megbocsátom bûneiket, és Megszabadítom földjüket.

Most Már az én szemeim nyitva lesznek, és füleim figyelmesek lesznek e helyen a könyörgésre.

Most Választottam és megszenteltem e Házat, hogy az én nevem abban legyen mindörökké, és ott lesznek az én szemeim és az én Szívem mindenkor.

És ha te elõttem Járándasz, a mint Járt Dávid, a te Atyád, úgy cselekedvén mindenekben, a mint neked megparancsoltam, s az én rendelésimet és ítéletimet Megtartándod:

Megerõsítem a te birodalmad Trónját, a mint megigértem volt Dávidnak, a te Atyádnak, Mondván: Nem vétetik el a te nemzetségedbõl Való Férfiú az Izráel Királyiszékibõl.

De hogyha ti elszakadtok, s rendelésimet és parancsaimat, a melyeket elõtökbe adtam, Elhagyjátok, s elmenvén, idegen isteneknek Szolgálandotok és azok elõtt meghajoltok:

Kiszaggatom õket az én földembõl, a melyet adtam volt nékik; és ezt a Házat, a melyet az én nevemnek szenteltem, Orczám elõl elvetem; Tanulságúl és példabeszédûl adom õket minden nemzetségnek.

És ezen a Házon, a mely felséges vala, minden elmenõ álmélkodni fog, és azt mondja: Miért cselekedett így az Úr ezzel az Országgal és ezzel a Házzal?

És azt felelik: Azért, mert Elhagyták az Urat, Atyáik Istenét, a ki õket kihozta volt Égyiptom földébõl, és idegen istenekhez hajlottak, azokat Imádták és azoknak Szolgáltak; azért hozta Reájok mind e veszedelmet.