Krónika II. könyve

Lõn pedig Húsz esztendõ mulva, a mi alatt Salamon Megépíté az Úr Házát és a maga Palotáját:

Azokat a Városokat, a melyeket Hirám adott Salamonnak, Megépíté Salamon, és Izráel fiait Telepíté oda.

Azután elméne Salamon Hámát-Sobába és azt Hatalmába Keríté.

És Megépíté Tádmort a Pusztában, és minden Kincstartó Városokat, a melyeket Hámátban Épített.

Annakfelette mind a felsõ, mind az Alsó Bethoront Megépíté s Megerõsített Városokká tette kõfalakkal, kapukkal és Zárokkal.

És Baalátot, s a Tárházak minden Városait, a melyek Salamonéi Valának, a szekereknek és a lovagoknak minden Városait; és mindent, a mihez Salamonnak kedve volt, Megépíté Jeruzsálemben, a Libánuson és az õ egész Birodalmának földén.

Mindazt a népet, a mely megmaradt a Hitteusok közûl, az Emoreusok, Perizeusok, Hivveusok, és a Jebuzeusok közûl, a kik nem az Izráel közûl Valók;

Hanem azoknak fiai közûl, a kik azon a földön õ Utánok maradtak volt, a kiket az Izráel fiai ki nem irthattak, azokat Salamon Adófizetõkké tevé mind e mai napig.

De az Izráel fiai közûl Salamon senkit nem tett Szolgává az õ külsõ dolgaiban; mert ezek Hadakozó férfiak voltak, és az õ hadnagyinak vezérei, s szekereinek és lovagjainak vezérei.

Azok, a Salamon Király seregeinek vezérei, Kétszázötvenen Valának, a kik uralkodnak vala a népen.

És felviteté Salamon a Faraó Leányát a Dávid Városából a Házba, a melyet néki Épített vala; mert ezt Mondá: Nem lakhatik az én feleségem az Izráel Királyának, Dávidnak Házában; mert szentséges hely az, mivel az Úr Ládája abba vitetett.

Akkor Égõáldozatokat áldozék Salamon az Úrnak az Úr Oltárán, a melyet rakatott vala a Tornácz elõtt;

Naponként áldozának azon, Mózes parancsolatja szerint, szombatnapokon, a Hónapok elsõ napjain, és évenként a fõünnepeken Háromszor; tudniillik a Kovásztalan kenyerek ünnepén, a hetek ünnepén és a Sátorok ünnepén.

És elrendelé az õ Atyjának, Dávidnak rendelése szerint a papok tisztét az õ Szolgálatjokban, a Lévitákat is az õ tisztök szerint, hogy Dícsérnék az Istent és Szolgálának a papok mellett naponként; az Ajtónállókat is, az õ csoportjaik szerint minden kapuhoz, mert így volt az Isten emberének, Dávidnak parancsolatja.

És nem tértek el a Király Parancsolatjától, a melyet parancsolt vala a papoknak és Lévitáknak minden dolog és a kincsek felõl.

Ilyen Módon bevégzõdött Salamonnak minden Munkája azon Naptól, a mikor az Úr Házának Alapját letették, annak befejezéséig, a mikor Immár az Úr Háza elkészült.

Azután elméne Salamon Esiongáberbe és Elótba, a mely a tenger Partján, Edom földén volt.