Nehémiás könyve

Lõn pedig, mikor meghallotta Szanballat, hogy mi Építjük a kõfalat, haragra gerjede és felette igen bosszankodék, és Gúnyolá a Zsidókat;

És Szóla az õ atyjafiai és a Samáriai sereg elõtt, és ezt Mondá: Mit mûvelnek e nyomorult Zsidók? Vajjon megengedik-é ezt nékik? Talán áldozni fognak? Hát bevégezik ma? Avagy Megelevenítik a köveket a Porhalmazból, holott azok elégtek?!

Az Ammonita Tóbiás pedig mellette állván, Mondá: Bármit Építsenek, ha egy Róka lép fel Reá, Összezúzza köveiknek Falát.

Halld meg, oh mi Istenünk! hogy Csúffá lettünk, Fordítsad Gyalázásukat az õ fejökre, és add õket Prédára a Rabságnak földében;

Ne fedezd el az õ Hamisságokat és az õ bûnök a te Orczád elõl el ne töröltessék, mert téged Boszantának az Építõk elõtt!

És Építõk a falat annyira, hogy elkészült az egész fal Félmagasságban, mert a nép nagy kedvvel dolgozott.

Mikor pedig meghallotta Szanballat és Tóbiás, Továbbá az Arábiabeliek, az Ammoniták és az Asdódeusok, hogy Javítgattatnak Jeruzsálem kõfalai, és hogy a törések betömése megkezdõdött, felette nagy haragra gerjedének;

És összeesküvének Mindnyájan egyenlõ akarattal, hogy eljõnek Jeruzsálemet megostromolni és népét Megrémíteni.

De mi Imádkozánk a mi Istenünkhöz, és állítánk ellenök õrséget nappal és éjjel, mivelhogy féltünk tõlök.

És Mondák a Zsidók: Fogytán van ereje a tereh-Hordónak, a rom pedig sok, és mi képtelenek vagyunk Építeni a kõfalat.

A mi ellenségeink pedig ezt Mondották: Ingyen se Tudják meg, se ne Lássák, Míg közikbe bemegyünk és õket leöljük, és megszüntetjük a Munkát.

És lõn, hogy eljöttek Hozzánk mindenfelõl a Zsidók, a kik õ mellettök laknak vala és nékünk Tízszer is Mondották: Térjetek haza!

Azért állítám a hely Alsó és Nyílt részeire a kõfal mögé, Odaállítám a népet nemzetségek szerint, fegyvereikkel, Dárdáikkal és Kézíveikkel.

És körûltekintvén, fölkeltem és így Szóltam az Elõljárókhoz, a fõemberekhez és a többi néphez: Ne féljetek tõlök! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harczoljatok testvéreitekért, fiaitokért, Leányaitokért, feleségeitekért és Házaitokért!

És lõn, hogy Meghallották a mi ellenségeink, hogy megtudtuk az õ Szándékukat, és hogy Isten semmivé tette az õ Tanácsokat: megtérénk mi Mindnyájan a kõfalhoz, kiki az õ Munkájához;

De azon Naptól fogva legényeim egyik része Munkálkodik vala, a Másik része pedig tart vala Dárdákat, paizsokat, Kézíveket és Pánczélokat, és a fejedelmek ott állának az egész Júda Háznépe mögött.

A kõfalon Munkálkodók közûl a tehernek Hordói egyik kezökkel, a mely a Munkát végezé, Rakodának, Másik kezök pedig a fegyvert tartja vala,

A kik pedig Építének, azoknak fegyverök derekokra vala felkötve és így Építének; a Trombitás pedig mellettem állt.

És így Szóltam az Elõljárókhoz, a fõemberekhez és a többi néphez: A munka felette sok és messzeterjedõ és mi elszéledvén a kõfalon, Egymástól messze esünk;

Azért oda gyûljetek Hozzánk, hol a trombita Szavát Hallándjátok, a mi Istenünk hadakozik érettünk!

Ekképen Munkálkodunk vala; és legényeimnek fele Dárdákat tart vala Hajnalhasadtától fogva mind a csillagoknak Feltámadásáig.

Ugyanekkor Megparancsolám a népnek, hogy minden ember legényével Jeruzsálemben Háljon, hogy éjszaka õrködjenek felettünk és nappal dolgozzanak.

És sem én, sem az én Atyámfiai, sem legényeim, sem az õrizõk, a kik én Utánam Valának, nem vetjük vala le Ruháinkat; kiki csak Mosódáskor teszi vala le fegyverét.