Eszter könyve

És lõn, a mint Meglátá a Király Eszter Királynét, hogy áll az udvarban, kegyet Talála szemei elõtt, és Kinyujtá a Király Eszterre az arany Pálczát, a mely kezében vala; akkor oda méne Eszter, és megilleté az arany Pálcza végét.

És monda néki a Király: Mi kell néked Eszter Királyné? És mi a kérésed? Ha az Ország fele is, megadatik néked.

És felele Eszter: Ha a Királynak tetszik, jõjjön a Király és Hámán ma a Lakomára, melyet néki Készítettem.

És monda a Király: Gyorsan elõ Hámánt, hogy Teljesítse Eszter Kivánságát. És elment a Király és Hámán a Lakomára, a melyet Eszter Készített vala.

Monda pedig a Király Eszternek Borivás közben: Mi a te Kivánságod? Megadatik néked. És mi a te kérésed? Ha az Ország fele is, meglészen!

És felele Eszter, és monda: Az én Kivánságom és kérésem ez:

Ha kegyet Találtam a Király szemei elõtt, és ha a Királynak tetszik megadni Kivánságomat és Teljesíteni kérésemet: jõjjön el a Király és Hámán a Lakomára, a melyet Készítek nékik, és holnap a Király beszéde szerint cselekszem.

És kiment Hámán azon a napon Vígan és Jó kedvvel. De a mint Meglátá Hámán Márdokeust a Király Kapujában, és ez fel nem kelt és nem mozdult meg elõtte, megtelék Hámán haraggal Márdokeus ellen.

De Megtartóztatá Magát Hámán, és haza ment, és elküldvén, Magához Hivatá Barátait és Zérest, az õ feleségét.

És elbeszélé nékik Hámán Gazdagságának dicsõségét, fiainak Sokaságát és mindazt, a mivel felmagasztalta õt a Király, és hogy feljebb emelte õt a fejedelmeknél és a Király Szolgáinál;

És monda Hámán: Nem is Hívott Eszter Királyné Mást a Királylyal a Lakomára, a melyet Készített, hanem csak engem, és még holnapra is meghivattattam Hozzá a Királylyal.

De mindez semmit sem ér nékem, Valamíg Látom a Zsidó Márdokeust ülni a Király Kapujában.

És monda néki Zéres, az õ felesége és minden Barátja: Csináljanak ötven könyöknyi magas Fát, és reggel mondd meg a Királynak, hogy Márdokeust Akaszszák Reá, és akkor menj a Királylyal a Lakomára Vígan. És tetszett a dolog Hámánnak, és Megcsináltatta a Fát.