Jób könyve
1. rész
Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélõ vala és bûn-gyûlölõ.
Születék pedig néki hét fia és Három Leánya.
És vala az õ Marhája: hétezer juh, Háromezer teve és Ötszáz igabarom és Ötszáz Szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a Férfiú nagyobb vala keletnek minden Fiánál.
Eljártak vala pedig az õ fiai Egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga Napján. Elküldtek és Meghívták vala az õ Három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
Mikor pedig a vendégség napjai sorra Lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé õket, és Jóreggel felserkene és áldozik vala Égõáldozattal Mindnyájuk Száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az õ szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
Lõn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr elõtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körûlkerültem és át meg át Jártam a földet.
És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én Szolgámat Jóbot?Bizony nincs Hozzá Hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélõ, és bûn-gyûlölõ.
Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkûl féli-é Jób az Istent?
Nem te vetted-é körûl õt Magát, Házát és mindenét, a mije van? Keze Munkáját Megáldottad, Marhája igen elszaporodott e földön.
De Bocsássad csak Rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtõl-szembe téged?!
Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak õ Magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elõl.
Lõn pedig egy napon, hogy az õ fiai és Leányai esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött Bátyjoknak Házában.
És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök Szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
De a Sabeusok rajtok ütének és Elhajták azokat, a Szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy Hírt adjak néked.
Még Szól vala ez, mikor jöve egy Másik, és monda: Istennek tüze esék le az égbõl, és megégeté a juhokat és a Szolgákat, és megemészté õket. Csak én magam szaladék el, hogy Hírt adjak néked.
Még ez is Szól vala, mikor jöve egy Másik, és monda: A Káldeusok Három csapatot Alkotának és Ráütének a tevékre, és Elhajták azokat; a Szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy Hírt adjak néked.
Még ez is Szól vala, mikor jöve egy Másik, és monda: A te fiaid és Leányaid esznek és bort isznak vala az õ elsõszülött Bátyjoknak Házában;
És ímé nagy szél Támada a puszta felõl, Megrendíté a Ház négy szegletét, és Rászakada az a gyermekekre és Meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy Hírt adjak néked.
Akkor felkele Jób, Megszaggatá köntösét, Megberetválá a fejét, és a földre esék és Leborúla,
És monda: Mezítelen jöttem ki az én Anyámnak méhébõl, és Mezítelen térek oda vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.
