Jób könyve
Jób könyve, 11. rész
Felele a Naamából Való Czófár, és monda:
A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a Csácsogó embernek legyen-é igaza?
Fecsegéseid Elnémítják az embereket, és Csúfolódol is és ne legyen, a ki Megszégyenítsen?!
Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.
De vajha Szólalna meg maga az Isten, és Nyitná meg ajkait te ellened!
És jelentené meg néked a bölcseségnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az Okoskodásnál, és Tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.
Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?
Magasabb az égnél: mit teszel Tehát? Mélyebb az Alvilágnál; hogy ismerheted meg?
Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.
Ha megtapos, Elzár és ítéletet tart: ki Akadályozhatja meg?
Mert õ Jól ismeri a Csalárd embereket, Látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!
És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a Vadszamár Csikóját is.
Ha te a te Szívedet Felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;
Ha a Hamisságot, a mely a te kezedben van, Távol Tartanád Magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban Gonoszság;
Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkûl, erõs lennél és nem félnél;
Sõt a Nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél Arról.
Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a kora reggel.
Akkor Bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, Biztonságban Aludnál.
Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.
De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!
