Jób könyve

Felele erre Jób, és monda:

Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok Alábbvaló Nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

Kikaczagják a Saját Barátai azt, mint engem, a ki Istenhez Kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

A szerencsétlen megvetni Való, gondolja, a ki boldog; ez Vár azokra, a kiknek Lábok roskadoz.

A Kóborlók Sátrai csendesek és Bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd Megtanítanak, és az égnek madarait, azok Megmondják néked.

Avagy beszélj a földdel és az Megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

Mindezek közûl melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

Nemde nem a fül Próbálja-é meg a Szót, és az íny Kóstolja meg az ételt?

A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a Hosszú életben-é?

Õ Nála van a bölcseség és hatalom, övé a Tanács és az értelem.

Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire Rázárja az Ajtót, nem Nyílik föl az.

Ímé, ha a vizeket elfogja, Kiszáradnak; ha Kibocsátja õket, Felforgatják a földet.

Õ Nála van az erõ és Okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

A Tanácsadókat Fogságra viszi, és a Birákat Megbolondítja.

A Királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

A papokat Fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

Az ékesen Szólótól Eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a Tanácsot.

Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a Halálnak árnyékát is Világosságra hozza.

Nemzeteket növel fel, Azután Elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, Azután elûzi õket.

Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan Pusztában bujdostatja õket,

És Világtalan setétben Tapogatóznak, és Tántorognak, mint a részeg.