Jób könyve

Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, Azután Szóljunk.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk Tisztátalanok a ti szemeitekben?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét Haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?

Sõt Inkább a gonoszok Világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek Szikrája.

A Világosság elsötétedik az õ Sátorában, szövétneke kialszik felette.

Erõs léptei Aprókká lesznek, Saját Tanácsa rontja meg õt.

Mert Lábaival Hálóba Bonyolódik, és ó-verem felett Jár.

A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ szokott ösvényén.

Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt lépten-nyomon.

Éhség emészti fel az õ erejét, és Nyomorúság leselkedik oldala mellett.

Megemészti testének izmait, megemészti izmait a Halál zsengéje.

Eltünik Sátorából az õ Bátorsága, és a félelmek Királyához folyamodik õ.

Az lakik Sátorában, a ki nem az övé, és Hajlékára kénkövet Szórnak.

Alant Elszáradnak gyökerei, és felülrõl Levágatik az ága.

Emlékezete elvész a földrõl, még az Utczákon sem marad fel a neve.

A Világosságról a sötétségbe Taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

Sem fia, sem Unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ Tanyáján.

Az õ Pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak Lakó helye, a ki nem tiszteli Istent.