Jób könyve
Jób könyve, 18. rész
Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:
Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg a dolgot, Azután Szóljunk.
Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk Tisztátalanok a ti szemeitekben?
Te éretted, a ki szaggatja lelkét Haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?
Sõt Inkább a gonoszok Világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek Szikrája.
A Világosság elsötétedik az õ Sátorában, szövétneke kialszik felette.
Erõs léptei Aprókká lesznek, Saját Tanácsa rontja meg õt.
Mert Lábaival Hálóba Bonyolódik, és ó-verem felett Jár.
A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.
Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ szokott ösvényén.
Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt lépten-nyomon.
Éhség emészti fel az õ erejét, és Nyomorúság leselkedik oldala mellett.
Megemészti testének izmait, megemészti izmait a Halál zsengéje.
Eltünik Sátorából az õ Bátorsága, és a félelmek Királyához folyamodik õ.
Az lakik Sátorában, a ki nem az övé, és Hajlékára kénkövet Szórnak.
Alant Elszáradnak gyökerei, és felülrõl Levágatik az ága.
Emlékezete elvész a földrõl, még az Utczákon sem marad fel a neve.
A Világosságról a sötétségbe Taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.
Sem fia, sem Unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ Tanyáján.
Az õ Pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.
Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak Lakó helye, a ki nem tiszteli Istent.