Jób könyve

Felele pedig Jób, és monda:

Jól Hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti Vigasztalástok helyett.

Szenvedjetek el engem, a Míg Szólok, Azután Gúnyoljátok ki beszédemet.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna Hát keserû a lelkem?

Tekintsetek Reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket Szátokra.

Ha visszaemlékezem, Mindjárt Felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

Kieresztik, mint Nyájat, kisdedeiket, és Ugrándoznak az õ magzataik.

Dobot és Hárfát ragadnak, és örvendeznek a Síp zengésének.

Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt Szállnak Alá a Sírba;

Noha azt Mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak Tudásában nem gyönyörködünk!

Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok Tanácsa Távol legyen tõlem!

Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ Rájok az õ veszedelmök! Hányszor osztogatja részöket Haragjában.

Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet Forgószél ragad el.

Isten az õ fiai Számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

Maga Látja meg a maga veszedelmét, a Mindenható Haragjából iszik.

Mert mi gondja van néki Házanépére Halála Után, ha az õ Hónapjainak Száma letelt?!

Ki Taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a Magasságban levõket is!

Ez meghal az õ teljes Boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a Jóval.

Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

Ímé, Jól tudom a ti gondolatitokat és a Hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

Mert ezt Mondjátok: Hol van ama fõembernek Háza, hol van a gonoszok Lakozásának Sátora?

Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik sokat utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

Bizony a veszedelemnek Napján elrejtetik a gonosz, a haragnak Napján kiszabadul.

Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

Még ha a Sírba vitetik is ki, a Sírdomb felett is él.

Édesek lesznek néki a Sírnak hantjai, és maga Után vonsz minden embert, a mint Számtalanok mentek el elõtte.

Hogyan Vígasztalnátok Hát engem Hiábavalósággal? Feleselésetek Igazságtalanság marad.